Ez az összegezésre törekvő feldolgozás a Kárpát-medencei üvegművesség történetének bemutatására törekszik. Az írott források megszólaltatásán túl célkitűzése az is, hogy jelenlegi országhatárokon túli területek emlékanyagát számba véve, tipologizálva állapítson meg általános érvényű összefüggéseket. A feldolgozás a hagyományos, XVI-XIX. századi technológiájú üveggyártás vizsgálatát végzi a XIX. század végéig, amíg az üvegiparban a gépi berendezéseket alkalmazó üvegkészítés általánossá, meghatározóvá vált.

A rendkívül gazdagon, színes képekkel illusztrált mű ajánlásában Prof. Dr. Újszászy László így ír: …”Olyan alapmű, mely példája és gyökere lehet a Kárpát-medence összetett etnikai, történeti, ipartörténeti viszonyainak, régóta hiányzó feldolgozásának… Jelentősége túlmutat a vállalt feladaton, mert szerkezete, feldolgozásmódja, az együttműködés megszervezése példaértékű és követhető.”

Jelen közlemény egyetemi szakdolgozatom rövidített változata, melynek célja a Mezőkövesd környékén feltárt késő rézkori település közlése volt. Emellett a leletanyag lehetőséget adott arra, hogy röviden foglalkozzak a Baden-kultúra településeivel és az állattemetkezések kérdésével. A feldolgozás során felvetődött a Baden-kultúra belső tagolásának problémája is, amelynek megoldása nagyobb leletegyüttesek feldolgozása során talán megoldható lesz. A dolgozatban csupán egy lelőhely anyaga alapján vontam le következtetéseket. A kérdés további vizsgálata a jövő feladata lesz.

1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. ... Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a néprajzi kutatásban a történeti Bodrogköz kulturális egységét.

1996-ban munkahelyem, a Herman Ottó Múzeum jelentette meg a könyvemet a szlovákiai Bodrogközben végzett kutatásokból (Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Officina Musei 4. Miskolc), de azóta is sokfelé és rendszeresen publikáltam ebben a témakörben. Most ezekből adok közre egy kötetre valót. Úgy remélem, hogy egybegyűjtve, haszonnal forgatják majd írásaimat mind a szakmabeliek, mind az érdeklődő olvasók.

"... a Bodrog mentének egykori és jelenlegi harangjairól adunk tájékoztatást, azzal, hogy ez a vidék is értékes adatokat szolgáltat a magyarországi harangöntés történetének megismeréséhez.

Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő három községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak - akkori kifejezéssel élve - bekebelezve. ... Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet - Külsőt és Belsőt - alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. ..."

A szerző és segítői számba vettek összesen 398, a helyszíni kiszállások idején meglévő harangot, továbbá irattári és levéltári forrásokból 303 ma már nem létezőről szereztek több-kevesebb adatot. Végeredményben tehát 701 harangról számolnak be a tanulmány során.