Részletek a kötet előszavából:

''Ez a kötet, amelyben a diósgyőri vár 16–17. századi kályhacsempe leleteit dolgozzuk fel, hetedik éve tartó munkánk eredménye. A 15. század végéig terjedő időszak leleteit a Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Régészeti Emlékei sorozat 2007-ben megjelent 6. számában közöltük.''

''A feldolgozó munka a 16–17. századi anyag esetében is elsősorban a csempeanyag vizsgálatára korlátozódott, az ásatások rétegeihez többnyire nem tudtuk visszaazonosítani a töredékeket, vagy az előkerülés helyszíne (pl. várárok) nem adott számunkra pontosabb információkat. A csempék több típusának egy-két példányát már restaurált állapotban kaptuk meg, néhányat pontosítanunk kellett. Számos csempét sikerült ezeken kívül még restaurálnunk, illetve bizonyos hasonló rajzolatú csempéket típusok szerint szétválogatnunk. A figyelemre érdemes töredékeket is közöltük.

Az egykori kályhák rekonstruálására és építési idejük meghatározására törekedtünk. A legnagyobb gondot az egy kályhát alkotó csempetípusok összeválogatása jelentette.''

''Több csempe esetében nem lehetett megállapítani, hogy milyen más típusokkal tartozhattak egy kályhához, ezeket a darabokat egyenként közöljük, valószínű időrendi sorrendben haladva. Különösen nagy problémát jelentett a párkánycsempék és párták hozzárendelése az egyes csempetípusokhoz. Néhány kivételtől eltekintve ez nem is nagyon sikerült, így ezek többségét is külön soroltuk fel.''

Részletek a kötetből:

Mazsaroff Miklós négy évtizedes alkotói munkásságát értékteremtő, intenzív művészi munka jellemezte. Gazdag életművében a festészeti anyag mellett jelentős számban fellelhetők grafikái és rajzai. Az elsősorban tájképfestőként számon tartott művész oeuvre-jében kétségkívül kisebb számú, de jelentőségében komoly súlyú csendéletek, portrék egyaránt megtalálhatóak. Dinamikus, dekoratív tájképfestészetében tematikailag egyaránt nyomon követhető egyrészt az észak-magyarországi táj, Miskolc és környékének változása, fejlődése, másrészt a vidék népi élete a borsodi emberek, a fáradságos kétkezi munkát végző munkásember és az itt zajló munkafolyamatok (mezőgazdasági, gyári), harmadrészt külföldi utazásainak élményei. Az itáliai tanulmányút hatására művészetében bekövetkezett gyökeres változás, konstruktivista stílusának kibontakozása a hetvenes évek elejére datálható, amely a nyolcvanas években teljesedett ki. Ekkor alakult ki érett alkotói periódusa, amely a kilencvenes évek elejéig töretlenül megmaradt, ívét csupán a kíméletlen betegség, majd a halál tudta kettétörni.

Miben rejlik Mazsaroff Miklós ereje? Gyarmati Béla szerint földközelségében, abban, hogy van talaja, vannak gyökerei és szereti a földet, a természetet, amelyet úgy ismer, mint bolgárkertész ősei. Továbbá a természettel való azonosulásában, amelynek mozgását, változásait, reflexeit sejtjeiben őrizte meg. Tulajdonképpen ez által lettek alkotásai lelkének, lelki metamorfózisainak különleges lenyomatai, lélekrajzok.

Részletek a kötet bevezetéséből:

A ''Magyarország várainak topográfiája'' sorozat második, a mai Heves megyét tárgyaló kötete ugyanazon célkitűzésekkel és hasonló elvek szerint kívánja bemutatni e terület egykori erősségeit, mint a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megye őskori, középkori és kora újkori erődítményeit áttekintő, 2007-ben napvilágot látott munka.

A kötet terjedelmének legjelentősebb részét több mint félszáz, a terepen nem csak azonosítható, de meglevő s így felmérhető maradványokkal rendelkező őskori, középkori és kora újkori erősség - az erődítmények jellegéből és kutatottságából következően - igen eltérő mélységű, de a lehetőségek függvényében azonos felépítésű szöveges tárgyalása teszi ki.

A következő fejezet az elpusztult erődítményekről rendelkezésünkre álló adatokat foglalja össze, köztük számos olyan erősség található, melynek helye a terepen már viszonylagos pontossággal meghatározható az eddig feltárt különböző források alapján. Néhány esetben azonban csak a jövőbeni kutatástól várhatjuk az okleveles említésekből ismert építmény egykori helyén felderítését.

A kötet végén található dokumentációs anyag minden egyes, a terepen meglévő maradványokkal rendelkező objektum alaprajzát tartalmazza.

Négy évtized terméséből válogatva, a nyolcvanéves Kalló Lászlót köszöntötte 2005-ben a Herman Ottó Múzeumban megrendezett visszatekintő tárlat.

Ez a kötet a már nyolcvanöt éves Mestert köszönti.

Művészi pályája a már magunk mögött hagyott huszadik század második felében bontakozott ki szülővárosában, Miskolcon.

Kalló László csendes zárkózottsággal ugyan távolmaradt a művészi közélet cselekvő építkezésétől, de munkáival rendszeresen szerepelt a helyi és országos tárlatokon. Életművé gazdagodó alkotásai, a korai rajzoktól a nagyformátumú festészeti kompozíciókig sorakozva adnak áttekintést alkotói vállalásáról. Művészetének sajátos, csak rá jellemző karaktere abban a dichotómiában rejlik, amelyet az artisztikumkeresés kutató elszántsága és a morális belső kényszer formateremtő indulata jellemez.

Korai festményein a természetben szépet kereső énje szivárványlik.

Későbbi vásznain lelkiismeretének az emberi egymásrautaltságunkat, kiszolgáltatottságunkat felmutató komor, felelős döbbenete szólal meg.

A sokszínű életmű folyamatában is jól reprezentálja a nemes küzdelem állomásait. A természet jelenségeinek a gyermekkor mélyéről kihajtó élményei ugyanúgy sugároznak az alkotásokról, mint a felnőtté vált ember küzdelmeinek, vándorlásainak kortalan drámája.

A történetírás az egyik legősibb tudomány, míg a muzeológia diszciplínáit alig egy évszázada művelik tudományos igénnyel, hiszen Magyarországon két évszázada, Miskolcon 110 éve jött létre az első közgyűjtemény. A múzeumi tudományok a kulturális örökség legszélesebb köréből merítik forrásukat és tárgyukat, s amilyen sokfélék a múzeumi gyűjtemények, olyan színes a szakmuzeológiák palettája: a történeti muzeológia egyaránt foglalkozik tárgyi, képi és írásos emlékekkel, sőt a modern történettudomány olyan fontos ágaival, mint az ipartörténet és várostörténet, ugyanakkor az iparművészet-történet a múzeumokban őrzött műtárgyakat művészi alkotásokként szemléli. Nem idegen a muzeológusoktól az eszme- és szellemtörténet, vallás- és felekezettörténet művelése sem, hiszen a tárgyakban manifesztálódó kulturális örökség elválaszthatatlan a társadalom szellemi hagyatékától, ugyanakkor a múzeumok kiállításai, kiadványai, rendezvényei a műveltség formálói is. A klasszikus tudományokhoz felzárkózó muzeológiát, amely az utóbbi évtizedekben már elméleti kérdésekkel is foglalkozik, egyaránt művelik a múzeumok szakemberei és az egyetemek oktatói, sőt bekerült a felsőoktatás diplomát adó képzései közé.

A múzeumi tudományok köréből összegyűjtött tanulmányokkal Veres László múzeumigazgatót, közel 40 éves múzeumi munkásságát és 20 éves egyetemi oktatói tevékenységét köszöntjük.

A kötetben az alábbi főbb témakörökbe rendezve találjuk a tanulmányokat:
-Üvegművesség – üvegtörténet
-Kézművesség – ipartörténet
-Gyűjtemények – iparművészet-történet
-Ikonográfia
-Medievisztika
-Gazdaságtörténet
-Egyház- és felekezettörténet
-Múzeumelmélet

Az első országos múzeumandragógia konferencia új utat nyitott a különböző tudományterületek között. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a hagyományos múzeumi szerepek a modern korban kitágultak. Új feladatok jelentek meg, amelyek sokoldalúan felkészült szakembereket igényelnek. A legjellemzőbb változás a célpiacok átrendeződése. Az előző időszak iskolaközpontúsága helyett a felnőttek kerülnek a középpontba. Fontos marad továbbra is az iskolákkal való együttműködés, az iskolás csoportok fogadása, de a foglalkozások módja az új igényeknek megfelelően megváltozott. A fiatalok igénylik az interaktivitást, a figyelmüket lekötő rendezvényeket, a játékos elemeket, a non-formális és informális tanulási elemeket. Ez jól tükröződik a múzeumpedagógia változásaiban.

A fenntartásuk érdekében a múzeumoknak egyre inkább a fizetőképes rétegekhez kell fordulniuk, és ez a felnőttek csoportja. Ezzel összhangban a társadalom részéről is felmerül az igény a múlt megismerésére, a történelmi események megértésére, a különféle művészetekben való elmélyülésre. Ez a kettős nyomás – a társadalom tagjainak új igényei és a múzeumok veszteségeinek csökkentésére irányuló törekvések – indította útjára a múzeumandragógiát.

Ez a múzeumpedagógiai foglalkoztató füzet a miskolc-lillafüredi Herman Ottó Emlékház ''Dicsőség nincsen, csak kötelesség...'' című állandó kiállításához készült. E kiadvány kikapcsolódást nyújthat gyerek és szülő számára egyaránt. A szülő segítheti gyerekét a kiállítás alapos megtekintésében és a kérdések megválaszolásában. A mellékletben található kivágós és ragasztós feladatok otthon vagy az iskolában is megoldhatók, a térkép segítségével pedig kirándulást tehetnek Lillafüreden, Herman Ottó nyomdokain.