Részletek a kötetből:

Mazsaroff Miklós négy évtizedes alkotói munkásságát értékteremtő, intenzív művészi munka jellemezte. Gazdag életművében a festészeti anyag mellett jelentős számban fellelhetők grafikái és rajzai. Az elsősorban tájképfestőként számon tartott művész oeuvre-jében kétségkívül kisebb számú, de jelentőségében komoly súlyú csendéletek, portrék egyaránt megtalálhatóak. Dinamikus, dekoratív tájképfestészetében tematikailag egyaránt nyomon követhető egyrészt az észak-magyarországi táj, Miskolc és környékének változása, fejlődése, másrészt a vidék népi élete a borsodi emberek, a fáradságos kétkezi munkát végző munkásember és az itt zajló munkafolyamatok (mezőgazdasági, gyári), harmadrészt külföldi utazásainak élményei. Az itáliai tanulmányút hatására művészetében bekövetkezett gyökeres változás, konstruktivista stílusának kibontakozása a hetvenes évek elejére datálható, amely a nyolcvanas években teljesedett ki. Ekkor alakult ki érett alkotói periódusa, amely a kilencvenes évek elejéig töretlenül megmaradt, ívét csupán a kíméletlen betegség, majd a halál tudta kettétörni.

Miben rejlik Mazsaroff Miklós ereje? Gyarmati Béla szerint földközelségében, abban, hogy van talaja, vannak gyökerei és szereti a földet, a természetet, amelyet úgy ismer, mint bolgárkertész ősei. Továbbá a természettel való azonosulásában, amelynek mozgását, változásait, reflexeit sejtjeiben őrizte meg. Tulajdonképpen ez által lettek alkotásai lelkének, lelki metamorfózisainak különleges lenyomatai, lélekrajzok.

Részletek a kötet bevezetéséből:

A "Magyarország várainak topográfiája" sorozat második, a mai Heves megyét tárgyaló kötete ugyanazon célkitűzésekkel és hasonló elvek szerint kívánja bemutatni e terület egykori erősségeit, mint a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplén megye őskori, középkori és kora újkori erődítményeit áttekintő, 2007-ben napvilágot látott munka.

A kötet terjedelmének legjelentősebb részét több mint félszáz, a terepen nem csak azonosítható, de meglevő s így felmérhető maradványokkal rendelkező őskori, középkori és kora újkori erősség - az erődítmények jellegéből és kutatottságából következően - igen eltérő mélységű, de a lehetőségek függvényében azonos felépítésű szöveges tárgyalása teszi ki.

A következő fejezet az elpusztult erődítményekről rendelkezésünkre álló adatokat foglalja össze, köztük számos olyan erősség található, melynek helye a terepen már viszonylagos pontossággal meghatározható az eddig feltárt különböző források alapján. Néhány esetben azonban csak a jövőbeni kutatástól várhatjuk az okleveles említésekből ismert építmény egykori helyén felderítését.

A kötet végén található dokumentációs anyag minden egyes, a terepen meglévő maradványokkal rendelkező objektum alaprajzát tartalmazza.

Négy évtized terméséből válogatva, a nyolcvanéves Kalló Lászlót köszöntötte 2005-ben a Herman Ottó Múzeumban megrendezett visszatekintő tárlat.

Ez a kötet a már nyolcvanöt éves Mestert köszönti.

Művészi pályája a már magunk mögött hagyott huszadik század második felében bontakozott ki szülővárosában, Miskolcon.

Kalló László csendes zárkózottsággal ugyan távolmaradt a művészi közélet cselekvő építkezésétől, de munkáival rendszeresen szerepelt a helyi és országos tárlatokon. Életművé gazdagodó alkotásai, a korai rajzoktól a nagyformátumú festészeti kompozíciókig sorakozva adnak áttekintést alkotói vállalásáról. Művészetének sajátos, csak rá jellemző karaktere abban a dichotómiában rejlik, amelyet az artisztikumkeresés kutató elszántsága és a morális belső kényszer formateremtő indulata jellemez.

Korai festményein a természetben szépet kereső énje szivárványlik.

Későbbi vásznain lelkiismeretének az emberi egymásrautaltságunkat, kiszolgáltatottságunkat felmutató komor, felelős döbbenete szólal meg.

A sokszínű életmű folyamatában is jól reprezentálja a nemes küzdelem állomásait. A természet jelenségeinek a gyermekkor mélyéről kihajtó élményei ugyanúgy sugároznak az alkotásokról, mint a felnőtté vált ember küzdelmeinek, vándorlásainak kortalan drámája.

Jelen közlemény egyetemi szakdolgozatom rövidített változata, melynek célja a Mezőkövesd környékén feltárt késő rézkori település közlése volt. Emellett a leletanyag lehetőséget adott arra, hogy röviden foglalkozzak a Baden-kultúra településeivel és az állattemetkezések kérdésével. A feldolgozás során felvetődött a Baden-kultúra belső tagolásának problémája is, amelynek megoldása nagyobb leletegyüttesek feldolgozása során talán megoldható lesz. A dolgozatban csupán egy lelőhely anyaga alapján vontam le következtetéseket. A kérdés további vizsgálata a jövő feladata lesz.

1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. ... Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a néprajzi kutatásban a történeti Bodrogköz kulturális egységét.

1996-ban munkahelyem, a Herman Ottó Múzeum jelentette meg a könyvemet a szlovákiai Bodrogközben végzett kutatásokból (Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Officina Musei 4. Miskolc), de azóta is sokfelé és rendszeresen publikáltam ebben a témakörben. Most ezekből adok közre egy kötetre valót. Úgy remélem, hogy egybegyűjtve, haszonnal forgatják majd írásaimat mind a szakmabeliek, mind az érdeklődő olvasók.

"... a Bodrog mentének egykori és jelenlegi harangjairól adunk tájékoztatást, azzal, hogy ez a vidék is értékes adatokat szolgáltat a magyarországi harangöntés történetének megismeréséhez.

Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő három községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak - akkori kifejezéssel élve - bekebelezve. ... Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet - Külsőt és Belsőt - alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. ..."

A szerző és segítői számba vettek összesen 398, a helyszíni kiszállások idején meglévő harangot, továbbá irattári és levéltári forrásokból 303 ma már nem létezőről szereztek több-kevesebb adatot. Végeredményben tehát 701 harangról számolnak be a tanulmány során.