A Herman Ottó Múzeum Ásványtára

A kezdetektől célul tűztük ki, hogy kutatásainkat nem korlátozzuk Borsod-Abaúj-Zemplén megye határain belülre, hanem egész Magyarország területén folytatjuk gyűjteménygyarapító és tudományos feldolgozó tevékenységünket, tekintettel arra, hogy hazánkban az ásványtannal – ezen belül is a topografikus és leíró ásványtannal – foglalkozó kutatók száma kevés. Ezzel összefüggésben lévő feladatunkat – a gyűjteményfejlesztést – különösen serkentette, hogy az 1970-es évektől folyamatosan és rohamosan csökkent a bányászati tevékenység az országban. Ez látványosan abban nyilvánult meg, hogy egyre-másra zártak be a legkülönbözőbb bányák (ércbányák, szénbányák, kőfejtők stb.). Márpedig elsősorban a bányák szolgáltatják folyamatosan működő feltárásaik révén a legtöbb ásványt. Ha nem törekszünk ebben az időszakban a feltárások anyagának teljességre törekvő begyűjtésére, az utánunk jövő generációnak erre már sok esetben egyáltalán nem lesz lehetősége.

A tár létszáma a kezdeti egy főről 1995-re négyre nőtt. Jelenleg három szakalkalmazott végzi a muzeológusi feladatokat. Az évek során – előre meghatározott tervek alapján – többször, szinte teljesen bejártuk az ország területét és igyekeztünk minden fellelhető helyről mintákat gyűjteni. Figyelembe véve azonban azt, hogy ezzel a létszámmal nem lehet állandóan jelen lenni az ország különböző lelőhelyein, kiépítettük külső segítőkből álló, ún. területfelelősi rendszerünket. Ezek az amatőr mineralógusok – valójában profi ásványgyűjtők – a lakóhelyükhöz közeli bányákat, feltárásokat figyelik, járják folyamatosan, és a gyűjtött mintákból mindig juttatnak néhányat a számunkra. Ezzel a módszerrel szinte minden esetben az elsők között jutunk a hazai föld újdonágaihoz. „Ellenszolgáltatásként” a küldött mintákat meghatározzuk, így segítőink is nélkülözhetetlen adatokhoz jutnak.

A magunk és a területfelelősök munkája során még mozaikszerű ásványtopográfiai információk egyenletesebbé tételére az 1984-ben megalakult Miskolci Ásványbarát Körrel, illetve az 1990-ben létrejött Magyar Minerofil Társasággal közösen évenként szervezett (3-7 napos) térképező táborok egy-egy szisztematikusan kijelölt terület alapos ásványtani felderítését szolgálják.

Az anyag a terepi gyűjtéseken kívül természetesen ajándékozással, illetve vásárlással is szépen gyarapszik. Múzeumunk vezetése – sokszor anyagi helyzetét meghaladó módon – mindig nagyvonalú volt törekvéseinket látva, de ugyanígy viseltetett irántunk mindenkor a Nemzeti Kulturális Alap illetékes bizottsága is.

Az elmúlt két évtized szisztematikus és dinamikus gyűjteményfejlesztési munkája eredményeként mára a Herman Ottó Múzeum Ásványtára rendelkezik a legteljesebb ásványgyűjteménnyel a mai Magyarország területéről. A 2000. év végi 16.208 tétel (hozzávetőleg 35.000 példány) gyarapodása az alábbi grafikonon látható.

A tár legjelentősebb tudományos irányvonala a topografikus és leíró ásványtan. Ennek során egy-egy lelőhely ásványcsoportját, vagy a lelőhely teljes ásványtársulását dolgozzuk föl más kutatókkal közösen. A hazánkból eddig ismert több, mint 500 ásványból kb. 170-et (közöttük számos olyat, melynek a Földön csak néhány lelőhelye ismert) ennek keretében mutattunk ki. A 20. században a Magyarországon ismert ásványfajok számának alakulását az alábbi grafikon szemlélteti.

Végezetül felsoroljuk a Herman Ottó Múzeum Ásványtárának eddigi munkatársait:

	Szakáll Sándor	Lévai Zsolt	Kanó Márta	Jánosi Melinda	Tavas Béla	Fehér Béla	Tóthné Szabó Timea	Jáger Viktor	Károlyi Eszter
1980	l
1981	l
1982	l
1983	l
1984	l
1985	l
1986	l	l
1987	l	l
1988	l		l
1989	l	l
1990	l	l
1991	l	l
1992	l	l
1993	l	l
1994	l	l		l	l
1995	l			l	l	l
1996	l				l	l
1997	l				l	l
1998	l				l	l	l
1999	l					l	l
2000	l					l	l
2001	l					l	l
2002	l					l	l
2003	l					l	l
2004	l					l	l	l
2005	l					l	l	l	l