Herman Ottó Múzeum

  • tort_gyujt_0016_Layer 3.jpg
  • tort_gyujt_0001_Layer 16.jpg
  • tort_gyujt_0017_Layer 1 copy.jpg
  • tort_gyujt_0015_Layer 4.jpg
  • tort_gyujt_0012_Layer 6.jpg
  • tort_gyujt_0009_Layer 9.jpg
  • tort_gyujt_0006_Layer 12.jpg
  • tort_gyujt_0013_Layer 5 copy.jpg
  • tort_gyujt_0008_Layer 10.jpg
  • tort_gyujt_0002_Layer 2.jpg
  • tort_gyujt_0018_Layer 1.jpg
  • tort_gyujt_0010_Layer 8.jpg
  • tort_gyujt_0003_Layer 15.jpg
  • tort_gyujt_0004_Layer 14.jpg
  • tort_gyujt_0000_Layer 17.jpg
  • tort_gyujt_0005_Layer 13.jpg
  • tort_gyujt_0007_Layer 11.jpg
  • tort_gyujt_0014_Layer 5.jpg

A Történeti Gyűjteményről

Magyarország legtöbb vidéki közgyűjteményét a vármegyék alapították. A múzeumok sok helyen a levéltárak kebelében, mintegy annak égisze alatt alakultak ki, míg a fejlődés szükségessé nem tette, hogy önálló intézményként a levéltárakból kiváljanak. Borsod vármegye 1792-től működő levéltári bizottsága is többször hangsúlyozta a nemzeti történelem tárgyi emlékeinek gyűjtését és bemutatásának fontosságát. Éppen ezért javasolták a vármegyének, hogy „a koronázási emlékérmek, s egyéb, a levéltárba kerülő pénzek és polgári ereklyék számára készíttessen a megye üvegajtós almáriumot, a megyei nemesekhez pedig intézzen felhívást, hogy a levéltár fontosságát tartván szem előtt, ajándékozzanak a levéltár számára ilyen tárgyakat.” Az 1833-ban elkészült vitrinben a koronázási emlékérmek és vármegyei, használaton kívüli relikviák mellett olyan tárgyak is helyet kaptak, mint Reviczky Gábor főispán féldrágakövekkel ékesített ezüst díszbuzogánya, templomi ezüst áldozókelyhek, tálcák, céhpecsétek. A 19. század második felében a vármegyei levéltár mellett, a miskolci református főgimnázium régiségtárában is jelentős történeti anyag gyűlt össze. E gyűjteményben őrizték többek között Miskolc és a vármegye fejezőpallosait, Palóczy László és Szemere Bertalan relikviáit. A főgimnázium azonban természetesen az oktatást tekintette elsődleges feladatának, a régiségtárat az oktatás segédeszközeként kezelték.

A kiegyezést követően erős közművelődési mozgalom indult meg Miskolcon, amely 1893-ban a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület megalakulásához vezetett, rövidesen pedig Múzeum-Egyesületté bővült. 1899-ben hat múzeumi szakosztály jött létre, köztük a történeti. A gyűjtemény alapját az említett vármegyei levéltári tárgyegyüttes alkotta. A miskolci és a megyei lakosság adakozó kedvének köszönhetően a múzeum 1899-es alapítását követően gyorsan gyarapodott a történeti gyűjtemény. A szerzemények, illetve adományok közül kiemelésre méltó a vármegye által gróf Szirmay Alfrédtól vásárolt fegyvergyűjtemény és a sajóvámosi 369 darabos éremlelet. A múzeum az egykori református gimnáziumban kapott három, majd később öt termet. Területének bővülése után két nagy jelentőségű egyházi gyűjteménnyel gazdagodott a történeti anyag. Az egyik Megyaszóról érkezett 1902-ben. A református falu templomának átépítésekor feleslegessé váltak az 1735-ben festett mennyezetdeszkák, és az 1703-ban készült szószék. Szendrei János, Miskolc történetírója kezdeményezésére a presbitérium a miskolci múzeumot találta legalkalmasabbnak a táblák megőrzésére. Néhány hónappal később az avasi református egyház is múzeumi felajánlásról döntött. Az egyháztanács határozatának megfelelően a református gimnázium régiségtárából a múzeumba kerültek a már említett pallosok és Palóczy-relikviák mellett a híres betyár, Angyal Bandi furulyája is.

A vásárlás és adakozás útján összegyűlt történeti tárgyak mind az első állandó kiállítás ékességei voltak. A kiállítás elsődleges célja a gyűjtemény teljességre törekvő bemutatása volt. Az 1902. október 25-én megnyíló öt helyiségből álló kiállítás két termében mutatták be a Történeti Gyűjtemény tárgyait. Az első teremben a pecsétgyűjtemény és a numizmatikai anyag mellett az okmánytár került bemutatásra. Az okmánytár anyagából a néhány Mohács előtti oklevél mellett különösen az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc emlékanyaga és a miskolci céhtörténeti gyűjtemény volt jelentős. Az akkor a történeti gyűjtemény gerincét képező iparművészeti gyűjtemény a múzeum nagytermében került elhelyezésre. A tudatos gyűjtés hiányában azonban a 96 darabos iparművészeti gyűjtemény szinte minden olyan tárgyat is magában foglalt – a középkori kulcsoktól a legújabb kőedény tányérokig –, amelyeket nem tudtak beilleszteni más kollekciókba. A múzeum megnyitása új lendületet adott a műtárgyállomány gyarapításának. 1903-ban az iparművészeti gyűjtemény már 146, míg az okmánytár 897 darabos gyűjteménnyel büszkélkedhetett.

A második világháború kitöréséig terjedő évtizedekben adakozás útján folyamatosan tovább bővült a Történeti Gyűjtemény, e mellett azonban a múzeum képes volt több olyan kihívás kezelésére is, amelyeket egy adott időszak történelmi eseményei, változásai támasztottak vele szemben. Ilyen kihívásból fakadt az első világháború időszakának dokumentálása, a szükségpénzek, katonai jelvények, fegyverek és dokumentumok begyűjtése, az 1919-es Tanácsköztársaság kommunista relikviáinak megőrzése, illetve nem utolsó sorban a veszélyeztetett egyházi műkincsek megszerzése és elhelyezése a Történeti Gyűjteményben. Az utóbbinak köszönhető a diósgyőri református egyház úrasztali edényeinek (1917), a noszvaji templom mennyezetdeszkáinak (1928), a rakacai ikonosztázionnak (1929), a csokvaományi római katolikus templom faszobrainak (1931), a rudabányai templom gótikus vasajtajának (1935), a kistokaji úrasztali terítőknek (1935) a megszerzése. Az elnyert állami támogatásoknak köszönhetően számos jelentős hagyatékot sikerült megvásárolni. Így olyan kiemelkedő tárgyegyüttesekkel bővülhetett a Történeti Gyűjtemény, mint Lévay József (1918), Szendrey János (1927), Szemere Attila (1932), Herman Ottó (1938) és Guyon Richárd hagyatéka. Utóbbit a múzeum akkori vezetése 1930-ban átadta a Hadtörténeti Múzeumnak.

A második világháborút a történeti gyűjtemény jelentősebb veszteségek nélkül vészelte át. Kivételt csak a 10. honvéd ezred, Miskolc egykori „házi ezredének” gyűjteménye jelentett, melyet előbb Egerbe, majd innen Budapestre szállítottak át. Napjainkban már csak az ezredre vonatkozó dokumentációs anyag kutatható a Helytörténeti Adattárban.

A második világháborút követő átszervezéseknek köszönhetően a múzeum gyűjtőterületét kiterjesztették Borsod-Abaúj-Zemplén megye egész területére. Az 1950-60-as években a Történeti Gyűjtemény vonatkozásában kiemelkedő volt Megay Géza tevékenysége, aki létrehozta a miskolci vasművesség gyűjteményét, a hulladékgyűjtő helyekről pedig jelentős régi fegyveranyagot szállíttatott a múzeumba. Tudományos munkásságának középpontjában a bükki üveghuták történetének kutatása állt, ehhez kapcsolódóan jelentős tárgyi anyaggal is gyarapította a történeti gyűjteményt. A kor szellemének megfelelően 1960-ban politikai utasításra létrehozták a Legújabb kori Történeti Munkabizottságot. E testület tagjainak a feladata volt a munkásmozgalommal és a szocialista gazdasági-társadalmi fejlődéssel összefüggő tárgyak és dokumentumok gyűjtése. Az így múzeumba kerülő anyag a Történeti Gyűjteményen belül külön egységet képezett, és képez mind a mai napig. A 20. század utolsó évtizedeiben a múzeum történészei három területen folytattak kiemelkedő gyűjtő tevékenységet. Továbbra is feladatuk volt a szocializmus időszakának történelmét bemutató tárgyak és dokumentumok feltárása és megszerzése. E mellett dokumentálták Miskolc társadalmi rétegeinek életmódját, illetve gyűjtötték az ehhez kapcsolódó tárgyakat. A gyűjtőmunka harmadik kiemelkedő iránya a gyáripar előzményeinek számító manufakturális ipar, főként az üveg- és kőedénygyártás emlékeinek gyűjtése volt. Az elmúlt években ehhez kapcsolódva különösen hangsúlyos feladat volt a megye bányászatára vonatkozó tárgyak és dokumentumok felkutatása, begyűjtése és feldolgozása, illetve a megszerzett anyag kiállításokon történő bemutatása.

A Történeti Gyűjtemény számítógépes adatbázisában napjainkban közel 20.000 leltározott tárgyat és közel 200.000 leltározott dokumentumot tartunk nyilván.

Felépítését tekintve a Történeti Gyűjtemény két nagy gyűjteménycsoportra tagolódik:

Tárgyi Gyűjtemény (HOM TGY)

Dokumentációs Gyűjtemény (HOM HTD)

E két nagy egységet a következő gyűjtemények alkotják:

HOM TGY:

Üveggyűjtemény • Kerámiagyűjtemény • Bútorgyűjtemény • Iparművészeti Gyűjtemény • Egyháztörténeti Gyűjtemény • Technikatörténeti Gyűjtemény • Szocialista Gyűjtemény • Fallerisztikai Gyűjtemény • Kismesterség Gyűjtemény • Kisebbségi Gyűjtemény • Legújabb Kori Gyűjtemény • Történeti Képgyűjtemény • Textilgyűjtemény • Fegyvergyűjtemény • Szőnyeggyűjtemény

HOM HTD:

Törzsanyag • Plakátgyűjtemény • Térképgyűjtemény • Céhes Gyűjtemény • Politikai brosúra és újságcikk Gyűjtemény • Iskolatörténeti Gyűjtemény • Szocialista ipar, mezőgazdaság és KTSZ Gyűjtemény

NKA

Állományvédelem