Herman Ottó Múzeum

  • regeszeti gyujt_0003_Layer 14.jpg
  • regeszeti gyujt_0010_Layer 20.jpg
  • regeszeti gyujt_0004_Layer 10.jpg
  • regeszeti gyujt_0005_Layer 18.jpg
  • regeszeti gyujt_0011_Layer 9.jpg
  • regeszeti gyujt_0013_Layer 3.jpg
  • regeszeti gyujt_0001_Layer 17.jpg
  • regeszeti gyujt_0009_Layer 19.jpg
  • regeszeti gyujt_0012_Layer 4.jpg
  • regeszeti gyujt_0006_Layer 8.jpg
  • regeszeti gyujt_0007_Layer 7.jpg

Régészeti Gyűjtemény

TOVÁBB A RÉGÉSZET ÖNÁLLÓ HONLAPJÁRA

A Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményének kialakulása és a módszeres feltárások megindulása a véletlennek volt köszönhető. 1891-ben, Bársony János ügyvéd házának alapozásakor különös kőeszközöket találtak, melyek Herman Ottóhoz kerültek, aki azonnal felismerte, hogy az ősember hagyatékát tartja kezében.

A Tiszai pályaudvar fűtőházának építésekor, 1900-ban egy 338 cm mammutagyar megtalálása újabb ösztönzést adott a kutatáshoz. Ezután kezdődött meg a Bükk barlangjainak feltárása, melyek közül a leghíresebbé a Szeleta-barlang, és az innen előkerült leletanyag vált. A feltárás kisebb megszakításokkal 1906-tól 1947-ig tartott, a nemzetközi régészettudomány az innen előkerült lándzsahegyeket a „Szeleta-kultúra” tárgyaiként tartja számon.

Jelentős anyag került elő az Istállóskői, a Subalyuk, a Diósgyőr-Tapolcai barlangokból, valamint a miskolci Avas-tetőről, Arka-Herzsarétről, valamint Korlát-Ravaszlyuktetőről is.

Az őskori művészet fejlettebb darabjai már az újkőkorból származnak. A csiszolt kőbalták, a csontból készült agancsbalták már a földművelés megjelenésére utalnak. A termés összegyűjtésére szolgáltak a nagyméretű, agyagból készült tárolóedények. A kisebb edények vékonyfalúak, felületükbe változatos mintákat karcoltak, a mélyedéseket porrá tört kagylóval, vagy piros és sárga földfestékkel töltötték ki. A „Bükki kultúra” emberének főleg a telepeit ismerjük.

A földművelő ember vallásos képzetében nagy szerepe volt a termékenységet biztosító női istenségnek, és ezzel a kultusszal kapcsolatosak a nagy változatosságban előkerülő kis agyag állatfigurák is. Ózd-Kőaljatetőn, és a Stadion építésekor csaknem két és félezer tárgy került elő, ezek a leletek már a rézkorból származnak: vésők, árak, simítók, orsógombok, agyag kocsimodellek, és jellegzetes, felhúzott fülű edények.  A leghíresebbek Ózd környéki leletek az időszakból a Centeren talált ember alakú urnák. Tiszavalk, Tiszabábolna környékéről rézkori temetők anyaga gazdagította a régészeti gyűjteményt.

A bronzkori telepek háztartási anyagát Mezőcsát-Pástidombról, Bogácsról, Nagyrozvágyról ismerjük, a korszak legszebb és legnagyobb számú anyaga pedig a geleji urnatemetőből származik. Az itt talált fekete színű csészék, tálak, korsók fényezett felületűek, bütykökkel, árkolással, spirálisokkal díszítettek. A gyűjteményben megtaláljuk a bronzból készült munkaeszközöket, a csákányokat, baltákat, sarlókat, fűrészlemezeket, és ötvösszerszámokat. A bronzművességre utalnak az öntőminták, és a nyersanyagdarabok, az elrejtett bronzkincsek pedig a kor zavaros viszonyaira, a háborús eseményekre utalnak. Mezőnyárádon, Kurityánban, Prügyön kerültek elő ilyen leletek, melyek használati eszközöket és ékszereket tartalmaztak.

A szkíták a Kr. e. 560-as évek táján vándoroltak a Fekete-tenger északi partvidékéről a Kárpát-medencébe. A görög gyarmatvárosok ötvöseinek munkáját dícséri a Muhin talált bronztükör, melynek fogantyúját állatalakok díszítik. A szkíta művészet reprezentatív alkotása a Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán talált, aranylemezből domborított szarvas, mely egy pajzs dísze lehetett. Ez a lelet ma a Herman Ottó Múzeum emblémája.

A Kr.e. 3. században területünkre érkező kelták régészeti emlékei úgyszintén nagy számban lelhetők fel a gyűjteményben. Az itt élt cotinus törzs pénzei kerültek elő a Bükkszentkereszt-Nagysáncon lévő, teljesen máig sem feltárt kelta oppidumból. A korszak fegyverei, a kétélű, sokszor díszített kardok, a kések és dárdahegyek, a korongolt edények számos lelőhelyen előfordulnak.

Szép számban képviselteti magát a római-és népvándorláskori anyag: a hegyvidéki területekről a germán jellegű, az alföldi részekről a szarmata telepek és temetők anyaga származik, és felismerhető a továbbélő kelták hatása is.  A telepeken sűrűn előfordul a római importárú, a vörös színű, domborműves terra sigillata, és az ezüst vagy bronz fibulák, ruhakapcsó tűk számos típusa. A csontfésűk, jellegzetes kerámiák, valamint a kardok és lándzsák a germán jellegű temetők leletei, ezek etnikumhoz való kötése meglehetősen nehéz. Közülük egyedülálló típust képvisel a Muhiból származó Kr. u. 3. századból származó vandál sarkantyú.

A hunkori sírleletek legszebb darabjai Szirmabesenyőről, illetve Kistokajból származnak: besimított díszű, szürke színű füles korsók, illetve tűzaranyozású, cikáda ( tücsökforma rovar alakját utánzó) fibulák, ékkőberakásos, aranylemezzel borított övcsat formájában. A hunokkal megjelenő koponyatorzításnak is számos példáját ismerjük területünkről.

A Kr. u. 6. század közepén megjelenő avar nép kései hullámának számos temetője szolgáltatott gazdag leletanyagot Nyékládháza, Sály, Sajószentpéter lelőhelyekről. A legjellegzetesebb viseleti tárgyak az öntött bronz, griffes-indás övdíszek, a kardok, tegez-és ijvégborítások, a női sírok fülbevalói, karperecei és gyöngyei, valamint a lovastemetkezések lószerszámai.

Az utóbbi években Ároktőn és Sajópetriben feltárt, közel 1000 sír anyaga arra is szolgáltatott adatot, hogy az avarok  egy része megérte Árpád népének honfoglalását. A mezőzombori, tiszaszederkényi leletek már jelezték, hogy területünk fontos szerepet játszott a Kr. u. 10-11. századi történésekben.

A honfoglaló magyarok első nemzedékének temetői kerültek elő Karos határában, a férfisírok aranyozott ezüstlemezekkel borított szablyái, a tarsolylemezek, a női sírok fülbevalói és ruhaveretei a régészeti gyűjtemény legszebb darabjai.

A középkori települések életét dokumentáló tárgyi anyag legjelentősebb részét az elpusztult Muhi falu helyén és a miskolci Sötétkapunál végzett ásatások szolgáltatták. A kerámiaművesség fejlődését dokumentálják a falu- és várásatásokból származó kézzel formált, kézi korongon, majd lábbal hajtott korongon készült, a későbbiekben mázazott fazekak, bögrék , korsók, tálak és kályhacsempék. A miskolci fazekasság korai emlékei között jelentős helyet foglal el a Miskolczi Mihály nevével jelzett zöld mázas kályhacsempék csoportja. A középkori templomok és temetők is szolgáltattak értékes leleteket, így a Muhiban előkerült templomi füstölő és persely, vagy a veretekkel díszített pártaövek, ruhagombok, boglárok.

A műemlékek: kolostorok, templomok és várak kutatása, helyreállítása során szintén értékes tárgyakkal gyarapodott a Herman Ottó Múzeum gyűjteménye. Említésre méltó a rudabányai templom gótikus, kovácsoltvas kapuja, a sajókazai templomból származó, vörösmárványból faragott, reneszánsz pasztofórium.  Különleges együtteseket képvisel a várásatások, Diósgyőr, Csorbakő, Boldogkő, Füzér, a Pácini kastély anyaga.

A régészeti gyűjtemény része a rangos numizmatikai gyűjtemény is. Alapját a múzeumalapításkor adományozott, illetve vásárolt magángyűjtemények képezik, és a numizmatika minden jelentős ága képviselteti magát benne: a magyar fém és papírpénzek mellett antik és külföldi darabok, szükségpénzek, bárcák, emlékérmek, személyi-és kegyérmek, kitüntetések, jelvények, plakettek. A bodrogolasziban véletlenül megtalált, és a találók által sajnálatosan széthordott középkori aranykincs 72 megmaradt darabja az utóbbi idők legértékesebb lelete.

Az elmúlt két évtized feltárásai, különösen az M 3-as autópálya építéséhez, és a megyében zajló nagy beruházásokhoz kapcsolódó kutatások az eddig felsorolt összes régészeti korszak tekintetében hatalmas eredményeket hoztak. Az újabban előkerült leletek nem egy esetben kiegészítették, de meg is változtatták az adott korszakról eddig kialakult képet. Ezeket a tárgyakat reményeink szerint az új állandó régészeti kiállításon láthatja majd a nagyközönség.

NKA

Állományvédelem

Gyűjteményeink Régészeti Gyűjtemény