Herman Ottó Múzeum

  • kiadvanyok_0000_Layer 3.jpg
  • kiadvanyok_0003_Layer 4.jpg
  • kiadvanyok_0001_Layer 6.jpg
  • kiadvanyok_0002_Layer 5.jpg
  • kiadvanyok_0004_Layer 2.jpg

Letölthető kiadványok

Korábban megjelent kiadványaink jelentős részének szkennelt változata a Magyar Digitális Múzeumi Könyvtárbanérhető el.

 


 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIV. kötet

Otthoni olvasásra!

Valamilyen szabályrendszer szerint kiválasztunk tárgyakat, történeteket, és azt a múzeumra bízzuk. Gyűjtse, őrizze, gondozza, kutassa, mutassa be, tegye mindannyiunk értékévé.

Hogy a muzeológusi feladatok közül mi kap nagyobb hangsúlyt, az koronként, korszakonként változik. Nem tudom, hogy létezett-e valaha tökéletes egyensúly. Volt, amikor a muzeológus legfontosabb feladata a gyűjtés, a megőrzés, máskor a kiállítás volt.

A Herman Ottó Múzeum történetét, az éves tudományos beszámolókat átnézve, látható, nálunk a muzeológusi munka legfontosabb célja a könyv létrehozása volt. Ez vált aztán néhány más múzeumi tevékenység modelljévé is: A könyv elkészítése. Jó könyvek, jó sorozatok születtek. Ha egy kiállítást készítettünk, az is csak egy könyv volt. („A kiállítás is egy publikáció”– mondták a nagy öregek.) Kitéptük a lapjait, és valamilyen sorrend szerint elhelyeztük azokat a múzeumi kiállítótér falán. Pedig otthon olvasni jobb. A terek meg a múzeumban jobbak.

Mára a hangsúlyok módosultak. Mint ahogy a színházban a színielőadás, nálunk a környezetünkkel való legfontosabb kommunikációs csatorna a kiállítás. A kiállítás, ami több, mint egy lapjaira vagdalt könyv. Részben tartoznak hozzá terek is, és a kommunikáció során már nem csak egy másik kutatóval, hanem jóval szélesebb közönséggel beszélgetünk. Ma többnyire nem múzeumban, hanem turisztikai attrakciókban gondolkodnak. Amikor más források hiányában turisztikai attrakciókba csomagoltan próbáljuk rendbe tenni a múzeumépületek omló vakolatát és igyekszünk a látogató számára releváns kiállításokat készíteni, az attrakció kényszerében sokan megfeledkeznek a magról, amiből a fa nőtt.

Sokan megfeledkeznek a múzeumi könyvekről. Csak gyümölcs van, és az érjen folyamatosan, legyen édes, színes, zamatos! Hogy miből sarjadt, nem lényeges.

Évkönyvünkben 33 szerző 27 írása kapott helyet. Van olyan mag, ami a mi nemesítésünk, a miskolci, vagy a közeli kertekből származik. Vannak távolabbi kertekből származó egyedek is: részei vagyunk egy nagy hálózatnak, hát cserélgetjük a magokat. És van olyan is, akinek már nincs kertje. Őt is befogadtuk. Ebből a könyvből sem lesz jó kiállítás, ha darabokra vágjuk. Otthoni olvasásra készült, hogy továbbgondolva az itt leírtakat, a kertjeink/tereink később se legyenek belül üresek!

Dr. Pusztai Tamás
múzeumigazgató

 


 

 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIII. kötet

A Bársony-házi szakócák 1891-es előkerülése és az előkerülés körülményeihez, készítési idejéhez kapcsolódó vita az, amiről azt mondják, elindította a magyarországi őskőkor kutatását. Nem csak az őskőkor kutatói, de Miskolc városa számára is emblematikus jelentőségűek e tárgyak. Több mint 100 év telt el a leletek megtalálása óta. Ahhoz, hogy újabb, nem csak az őskőkor kutatóit érdeklő titkok derüljenek ki róluk, nem kellett mást tenni, csak ismét kézbe venni azokat, és föltenni hozzájuk néhány kérdést, amilyenek korábban másnak még nem jutottak eszébe. Néhány oldalt továbblapozva, olvashatóak ezek az új kérdések – és a lehetséges válaszok is. A múzeum dolga világos: gondoskodni róla, hogy e leletek még újabb 100 év múlva is megmaradjanak. Mindenki számára. A többi már „opcionális”: gondoskodunk-e róla, hogy legyen olyan muzeológus, aki újabb kérdéseket tehet majd fel e leleteknek?Gondoskodunk-e róla, hogy legyen olyan környezet, ahol olyan kérdések születhetnek, amelyek érdeklik majd az akkori kor világát is? És gondoskodunk-e olyan hálóról, ami lehetőséget ad arra, hogy a mi muzeológusaink által feltett kérdések mások számára is fontosak legyenek?

A Herman Ottó Múzeum ötvenharmadik évkönyve ezekről az „opcionális” dolgokról szól. Ezeknek a gyűjteményhez kapcsolódó történeteknek az arányai, hangsúlyai az évkönyv ötvenhárom évfolyamának történetét tekintve is folyamatosan módosultak. A régészeti fejezet alkotói között immár sokadik éve túlsúlyban vannak a fiatal szerzők. Az új és a tapasztaltabb kutatói generáció nemzetközi kapcsolatai lehetővé tennék, hogy mindazt, amit megtudtak a világról, máshol tegyék közzé. Jó látni, olvasni, hogy fontos számukra az, hogy gondolataik a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében lássanak napvilágot. A múzeum köré épült háló része, hogy az új évkönyv most is helyet ad olyan kutatóknak, akik nem a munkatársaink. Három terjedelmes forrásközlést is közreadunk. Közülük Herman Ottó és Pósa Lajos levelezésének bemutatása és feldolgozása saját kutatónk, míg Borsod vármegye Szendrői járásának nemességvizsgálata, vagy a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezred II. egri zászlóalja mozgósítási naplójának bemutatása a Herman Ottó Múzeum köreibe tartozó kutatók munkája. Szerzőink témaválasztása hagyományos módon több esetben is túllép a város határain, ápolva ezzel azt a hagyományt, hogy ez a múzeum nem csak a város, de a megye, a régió legfontosabb múzeuma is. Borsod vármegye panteonja – a vármegye számára fontosnak tartott magyar történelmi személyek bemutatása nem csak a megyének, de hasonló kutatásokat végző más hazai szakembereknek is alapvető forrásmunka lesz.

Nem a múzeum feladata minden évfordulóra reflektálni, de a múzeum szerepét, helyét jól meghatározza, melyek azok a világ számára is fontos események, melyekhez kapcsolódóan van mondanivalója. A Herman Ottó Emlékév tiszteletére, valamint az I. világháború kitörésének 100. évfordulójára rendezett 2014-es konferenciáink és kiállításaink kapcsán számos olyan összefoglalás, forrásközlés született, melyek összerendezve egy-egy markáns egységét alkotják az új múzeumi évkönyvnek. Herman Ottó halálának századik évfordulója kapcsán most számos olyan múzeumi kutatás lát napvilágot, melyek lehetőséget adnak arra, hogy a Lambrecht Kálmán-féle, sokak által sokszor idézett Herman Ottó történetet a mostani világunk számára fontos szempontokkal kiegészítve szemlélhessük. Nem csak a múzeum névadóját láthatjuk így másképp, de a „belvárosba beköltöző” Herman Ottóról szóló írás kapcsán magát a múzeumot is.

Dr. Pusztai Tamás
múzeumigazgató

 


 

 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LII. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 


A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI. kötet tartalomjegyzéke

 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LI. kötet

 

 

 

 

 

 

 

 


 


 

 

Néprajz – muzeológia 
Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére

 

Hatvan szerző hatvan tanulmánya köszönti ebben a kötetben a 60 esztendős Viga Gyula etnográfust, muzeológust, egyetemi tanárt. A néprajz és a múzeumi tudományok köré rendeződő írások mind tematikai, mind módszertani szempontból széles skálán mozognak és nagy változatosságot mutatnak, hiszen a néprajzi kutatások és a muzeológiai diszciplínák önmagukban is összetettek és sokfélék. A témakörök egyúttal kijelölik az ünnepelt Viga Gyula kutatási területeinek és módszertani érdeklődésének irányait is: múzeumi tárgyak és gyűjtemények, múzeumelmélet és múzeumtörténet, a táj és a tájformáló ember, migráció és táji kapcsolatok, agrártörténet és agráretnográfia – melyeket a tudományos igényű forráshasználat és a történeti szemlélet foglal egységbe. E változatos sokszínűség okán a mesterek, a pályatársak és a tanítványok tisztelgő kötetét a szakmai érdeklődők mellett a múzeumszerető közönség is haszonnal forgathatja.

 

 

 

 


 

A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L. kötet tartalomjegyzéke

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok

Officina Musei 19.

 

Részletek a szerző előszavából:

1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. ... Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a néprajzi kutatásban a történeti Bodrogköz kulturális egységét.

1996-ban munkahelyem, a Herman Ottó Múzeum jelentette meg a könyvemet a szlovákiai Bodrogközben végzett kutatásokból (Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Officina Musei 4. Miskolc), de azóta is sokfelé és rendszeresen publikáltam ebben a témakörben. Most ezekből adok közre egy kötetre valót. Úgy remélem, hogy egybegyűjtve, haszonnal forgatják majd írásaimat mind a szakmabeliek, mind az érdeklődő olvasók.

 

 


 

Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században

 

Ez az összegezésre törekvő feldolgozás a Kárpát-medencei üvegművesség történetének bemutatására törekszik. Az írott források megszólaltatásán túl célkitűzése az is, hogy jelenlegi országhatárokon túli területek emlékanyagát számba véve, tipologizálva állapítson meg általános érvényű összefüggéseket. A feldolgozás a hagyományos, XVI-XIX. századi technológiájú üveggyártás vizsgálatát végzi a XIX. század végéig, amíg az üvegiparban a gépi berendezéseket alkalmazó üvegkészítés általánossá, meghatározóvá vált. A rendkívül gazdagon, színes képekkel illusztrált mű ajánlásában Prof. Dr. Újszászy László így ír: …”Olyan alapmű, mely példája és gyökere lehet a Kárpát-medence összetett etnikai, történeti, ipartörténeti viszonyainak, régóta hiányzó feldolgozásának… Jelentősége túlmutat a vállalt feladaton, mert szerkezete, feldolgozásmódja, az együttműködés megszervezése példaértékű és követhető.”

 

 

 

 


 

Patay Pál: Zempléni harangok

Officina Musei 18.

 

Részletek a kötet bevezetéséből:

"... a Bodrog mentének egykori és jelenlegi harangjairól adunk tájékoztatást, azzal, hogy ez a vidék is értékes adatokat szolgáltat a magyarországi harangöntés történetének megismeréséhez.

Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő három községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak - akkori kifejezéssel élve - bekebelezve. ... Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet - Külsőt és Belsőt - alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. ..."

A szerző és segítői számba vettek összesen 398, a helyszíni kiszállások idején meglévő harangot, továbbá irattári és levéltári forrásokból 303 ma már nem létezőről szereztek több-kevesebb adatot. Végeredményben tehát 701 harangról számolnak be a tanulmány során.

NKA

Állományvédelem

Látogatóinknak Kiadványok Letölthetö kiadványok