Letölthető kiadványok
Korábban megjelent kiadványaink jelentős részének szkennelt változata a Magyar Digitális Múzeumi Könyvtárbanérhető el.
Néprajz – muzeológia
Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére
Hatvan szerző hatvan tanulmánya köszönti ebben a kötetben a 60 esztendős Viga Gyula etnográfust, muzeológust, egyetemi tanárt. A néprajz és a múzeumi tudományok köré rendeződő írások mind tematikai, mind módszertani szempontból széles skálán mozognak és nagy változatosságot mutatnak, hiszen a néprajzi kutatások és a muzeológiai diszciplínák önmagukban is összetettek és sokfélék. A témakörök egyúttal kijelölik az ünnepelt Viga Gyula kutatási területeinek és módszertani érdeklődésének irányait is: múzeumi tárgyak és gyűjtemények, múzeumelmélet és múzeumtörténet, a táj és a tájformáló ember, migráció és táji kapcsolatok, agrártörténet és agráretnográfia – melyeket a tudományos igényű forráshasználat és a történeti szemlélet foglal egységbe. E változatos sokszínűség okán a mesterek, a pályatársak és a tanítványok tisztelgő kötetét a szakmai érdeklődők mellett a múzeumszerető közönség is haszonnal forgathatja.
A Herman Ottó Múzeum Évkönyve L. kötet tartalomjegyzéke
Viga Gyula: Bodrogközi néprajzi tanulmányok
Officina Musei 19.
Részletek a szerző előszavából:
1991 őszén a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete hívott meg egy, Királyhelmec központtal szerveződő kutatásban való közreműködésre, azóta a Bodrogköz a második szülőföldem lett. Kezdetben főleg a vidék felső, Szlovákiához tartozó része ragadott meg, ahol egészen más táj és másfajta tradíció fogadott, mint amit a Bodrogközről olvasmányaim alapján tudtam. ... Ha munkámnak szakmai hozadéka van, akkor mindenek előtt azt tartom fontosnak, hogy - másokkal együtt - talán sikerült megerősíteni a néprajzi kutatásban a történeti Bodrogköz kulturális egységét.
1996-ban munkahelyem, a Herman Ottó Múzeum jelentette meg a könyvemet a szlovákiai Bodrogközben végzett kutatásokból (Hármas határon. Tanulmányok a Bodrogköz változó népi kultúrájáról. Officina Musei 4. Miskolc), de azóta is sokfelé és rendszeresen publikáltam ebben a témakörben. Most ezekből adok közre egy kötetre valót. Úgy remélem, hogy egybegyűjtve, haszonnal forgatják majd írásaimat mind a szakmabeliek, mind az érdeklődő olvasók.
Veres László: Üvegművességünk a XVI-XIX. században
Ez az összegezésre törekvő feldolgozás a Kárpát-medencei üvegművesség történetének bemutatására törekszik. Az írott források megszólaltatásán túl célkitűzése az is, hogy jelenlegi országhatárokon túli területek emlékanyagát számba véve, tipologizálva állapítson meg általános érvényű összefüggéseket. A feldolgozás a hagyományos, XVI-XIX. századi technológiájú üveggyártás vizsgálatát végzi a XIX. század végéig, amíg az üvegiparban a gépi berendezéseket alkalmazó üvegkészítés általánossá, meghatározóvá vált. A rendkívül gazdagon, színes képekkel illusztrált mű ajánlásában Prof. Dr. Újszászy László így ír: …”Olyan alapmű, mely példája és gyökere lehet a Kárpát-medence összetett etnikai, történeti, ipartörténeti viszonyainak, régóta hiányzó feldolgozásának… Jelentősége túlmutat a vállalt feladaton, mert szerkezete, feldolgozásmódja, az együttműködés megszervezése példaértékű és követhető.”
Officina Musei 18.
Részletek a kötet bevezetéséből:
"... a Bodrog mentének egykori és jelenlegi harangjairól adunk tájékoztatást, azzal, hogy ez a vidék is értékes adatokat szolgáltat a magyarországi harangöntés történetének megismeréséhez.
Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő három községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak - akkori kifejezéssel élve - bekebelezve. ... Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet - Külsőt és Belsőt - alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. ..."
A szerző és segítői számba vettek összesen 398, a helyszíni kiszállások idején meglévő harangot, továbbá irattári és levéltári forrásokból 303 ma már nem létezőről szereztek több-kevesebb adatot. Végeredményben tehát 701 harangról számolnak be a tanulmány során.
Kiadványok