Herman Ottó Múzeum

  • 006.jpg
  • 001.jpg
  • 002.jpg
  • 005.jpg
  • 004.jpg
  • 008.jpg

Petró-gyűjtemény

Dr. Petró Sándor (1907–1976) a Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerezte diplomáját. Belgyógyászként, gyermek- és sportorvosként Miskolc népszerű és keresett doktora volt. Halála után örököse, Balázs Ernőné született Petró Mária illetékmegváltás fejében köztulajdonba adta fivérének budapesti és miskolci lakásában őrzött felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti gyűjteményének jelentős részét. 1977-ben összesen 630 képzőművészeti alkotás, 1983-ban – Petró Mária halála után – újabb, 35 darabból álló képzőművészeti kollekció, valamint számos iparművészeti tárgy került a Herman Ottó Múzeum kezelésébe.

Petró doktor nem írt magáról műgyűjtői tevékenységét bemutató „önéletrajzot”. Erre vonatkozó ismereteink a műgyűjtőt személyesen ismerő szakemberek közléseiből és publikációiból származnak. E források alapján megrajzolható a 30-as évek végétől induló szenvedély egyre jobban felívelő vonala, melynek kezdőpontja a nyomdász édesapa mellett felcseperedő gyermek betű-, könyv- és grafikaszeretete, valamint a gimnazistaként beszippantott „múzeumi levegő” hatása, a miskolci múzeum igazgatójával, Leszih Andorral való ismeretsége. A kezdetben grafikákat gyűjtő Petró érdeklődése Leszih ösztönzésére fordult a helytörténeti vonatkozású festmények és emlékanyag felé, majd a bőségesen kínálkozó műtárgyvásárlási lehetőségek, s a sikeres orvosi praktizálással megteremtett anyagi jólét nyomán az 50-es évekre alakult ki a céltudatos gyűjtési koncepció, a magyar nemzeti művészet 250 éves történetét átfogó jelleggel felvonultatni kívánó törekvés.

A közel negyven év alatt összegyűlt kollekciónak a modern magyar műgyűjtés történetében elfoglalt helyét Végvári Lajos jelölte meg. A miskolci gyűjtemény a két világháború közötti időben kialakult magángyűjteményeknek a – specifikus szempontok szerint összeálló típus mellett élő – történeti vonalat meghúzó fajtáját követi. „A második világháború után formálódott két legjelentősebb gyűjtemény dr. Tompa Kálmán és dr. Petró Sándor kollekciója.” Ez utóbbinak „... jellege és színvonala a Wolfner-gyűjteményhez mérhető, azzal a különbséggel, hogy Munkácsy nem szerepel jelentőségének megfelelően, és Szinyei Merse megjelenése is valamivel halványabb. Ezt a két hiányosságot bőven kárpótolja a Petró-gyűjtemény sok más kiválósága” – írja Végvári professzor. A történetiséget a magyar képzőművészet nagyjainak egy-egy jellemző alkotásával megrajzoló kollekción belül mindazonáltal a szubjektivitás, a gyűjtő személyes ízlése is felismerhető. Az átfogó összképen belül nagy hangsúly helyeződik Ferenczy Károly, Egry József, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar, s a kortársak közül Borsos Miklós művészetére.

Petró Sándor a műtárgyvásárlások – az azokat megelőző felkészülés és az olykor előforduló nagy melléfogások – során nyerte művészettörténészi szaktudását, de műízlésére bizonyára a vele kapcsolatban álló szakemberek (Bodnár Éva, Végvári Lajos) is jótékony hatást gyakoroltak. Könyvgyűjteményében – melynek egy része a Herman Ottó Múzeum könyvtárára hagyományozódott – a korszak minden elérhető művészmonográfiája, kézikönyve segítségére volt. Nem érezte kudarcnak a néhány esetben utólag kevésbé színvonalasnak, máskor hamisítványnak bizonyuló festmények vásárlását. Mint a forrásokból megtudjuk: „Elsősorban a kép mondanivalója érdekelte, a különleges és sajátos művészeti lelemény, és másodsorban vette tekintetbe a történeti értéket.”

A művészettörténész Henszlmann Imre unokaöccse, az orvostudományban jeleskedő Henszlmann Aladár 1939-ig, több mint tíz éven keresztül Miskolcon tevékenykedett. Segédorvosával, Petró Sándorral igen közeli ismeretségben állt. „Amikor Henszlmann professzor véglegesen Budapestre költözött, számottevő képzőművészeti gyűjteményének gondozását, gyarapítását Petró Sándorra bízta. Ez lett az alapja a későbbi Petró-gyűjteménynek” – olvashatjuk a Henszlmann egykori vejétől, Végvári Lajostól származó értesülést a Miskolc történetét tárgyaló monográfiában. Tudomásunk szerint nem maradt fenn a hagyatékban a műtárgyak származását összeíró lista, sem eredetre vonatkozó részleges feljegyzést nem ismerünk. A gyűjteménybe tartozó alkotások provenienciája után kutatva részben szóbeli közlésekre hagyatkozhatunk, részben a művészmonográfiákban reprodukált műveket kísérő információk, kiállítási katalógusok adnak támpontot.

A magángyűjtőktől való vásárlások és a hagyatékok felkutatása mellett fontos csatornáját képezte a gyűjteménygyarapításnak a kortárs művészekkel fenntartott eleven kapcsolat. Közvetlenül műteremből vásárolhatta a miskolci művészekén kívül többek között Czóbel Béla, Borsos Miklós, Szőnyi István műveit. Ez utóbbi alkotótól nemcsak saját művek, de egy Ferenczy-tanulmány vételével is gazdagodott a gyűjtemény.

A Bizományi Áruház Vállalat rendszeres művészeti képaukciói éppúgy további lehetőséget kínáltak a kollekció gyarapítására, mint Petró Sándor – az öt nyelven beszélő szenvedélyes utazó – külföldi útjai. Némiképp kedveztek továbbá a műgyűjtőnek a korszak politikai történései, mert amint azt megtudjuk: „A kitelepítések idején sok művet mentett meg az elkallódástól.”

A gyűjtemény – amely fő koncepciója szerint a magyar művészet történetének keresztmetszetét adja – valójában rendkívül sokrétű. Hazai nagy- és kismesterek számos kimagasló s olykor gyengébb alkotásai mellett másolatok, hamisítványok éppúgy részét képezik, mint külföldi mesterek munkáinak szám szerint kisebb egysége, vagy a néhány darabos kelet-ázsiai műtárgycsoport. A képzőművészeti alkotások mellett jelentős iparművészeti tárgyegyüttes (szelence, keleti szőnyeg, kerámia, metszett üvegtárgy, bútor), továbbá régi kotta- és hanglemez-kollekció is része volt eredendően a gyűjteménynek, amely ily módon a „gesamtkunstwerk” szellemét idézte, de kétségtelen, hogy egyetlen vonatkozásban sem volt olyan kerek egész, céltudatosan komplex, mint a történeti folyamatot megrajzoló festménykollekció.

A Petró-gyűjteménynek az 1700–1900 közötti időintervallumba illeszthető legjelentősebb darabjai a Herman Ottó Múzeum Képtárában, állandó kiállításon – a múzeumi törzsgyűjteménnyel vegyítve – tekinthetők meg.

NKA

Állományvédelem