Herman Ottó Múzeum

  • 02_.jpg
  • 02.jpg

Virtuális kiállítás 2. (2016)

VÁSÁRHELYI PÁL AZ ÉSZAKKELETI RÉGIÓBAN

a tudós halálának, és a Tisza-szabályozás munkálatai megindulásának 170. évfordulója emlékére

(†1846)

2015-ben volt Vásárhelyi Pál születésének 220 éves jubileuma; 2016-ban pedig halálának 170. évfordulóját ünnepelhetjük, ill. ugyanabban az évben indultak meg a Tisza-szabályozás munkálatai is. Életútját sok könyv, tanulmány és cikk feldolgozta már, s ezek a róla szóló írások vízmérnöki, térképészeti, folyamszabályozási munkásságát részletesen ismertetik. Kevesen tudják azonban, hogy e tudós mérnök innen - az északkeleti régióból- indult a hírnév felé. E virtuális kiállítás ezt hivatott bemutatni a nagyközönség számára!

Vásárhelyi Pál Szepesolasziban (Spišské Vlachy) született 1795-ben. A város főterén számos középkori épület található, közülük sokat már teljesen átalakítottak. Ezek egyikében élt a család, s itt született Vásárhelyi Pál. A szülőház helyén álló épületen kétnyelvű tábla jelöli a ház neves szülöttét.(1)(1/1.1/2. kép) Apja, Vásárhelyi Mátyás evangélikus kántortanító volt, s Vásárhelyi is itt kezdte az elemi iskolát. "Korán megismerkedett a betűvetéssel, az olvasásnál csak rajzolni szeretett jobban. Ha pedig nem rajzolt, akkor apja régi matematika könyveit tanulmányozta. Ezek hatására érlelődött meg benne, hogy mérnök lesz."(2) A szülők is úgy látták, hogy Pálnak tanulnia kell. A család 1804-ben Miskolcra költözött, s Vásárhelyi 1805-től 1810-ig az akkor induló evangélikus algimnázium tanulója lett.(3) A miskolci evangélikusság 1803-ban határozta el, hogy új iskolát építtet. Ekkor került sor a Kis-Hunyad utcai emeletes iskolaépület felépítésére. A műemlék épület ma is áll, jelenleg üres, felújításra vár. (2/1.2/2. kép) Az iskolában, ahogy növekedett a tanulói létszám, úgy vált egyre sürgetőbbé egy harmadik tanítói állás bevezetése. Erre az állásra Vásárhelyi Mátyás kántortanítót nevezték ki. Ekkor a leánytanulókat különválasztották a fiúktól, s az ő tanítójuk lett Vásárhelyi Mátyás. Feladata volt 3 nyelven tanítani, orgonálni, imádkozni. 1820-ban betegsége miatt elköszönt az iskolától. Néhány adatot közöl róla Zelenka Pál egyháztörténeti műve.(4) (3. kép)

1/1. KÉP - Vásárhelyi Pál szülőháza Szepesolasziban

 



1/2. KÉP - Emléktábla a ház falán.

(Hozzáférés az 1/1. és 1/2. képekhez 2016-ban)
www.muemlekem.hu/hatareset?telepules=Szepesolaszi)

2/1. és 2/2. KÉP - A Kis-Hunyad utcai evangélikus algimnázium régi épülete. Fotó: szerző, 2016.

3. KÉP - Zelenka Pál: Emléklapok a miskolci ág. hitv. evang. anyaegyház évszázados életkönyvéből című könyv címoldala.

Lelőhely: Lévay József Muzeális Könyvtár (Miskolc) Jelzete: LJ D215

Érdekes kis történetet említ Láng Zita Vásárhelyiről írott cikkében. "A hámori vasverőben (kovácsoló üzem) készítették az épülő - akkori mércével mérve nagyméretű kőboltozatos- Sajó híd cölöpözéséhez a saru- és süvegelemeket. A kis diák érdeklődését ez felkeltette és így látogatta meg az ún. 'galíciai utat' szolgáló 13,7 m-es ívnyílású Sajó híd építését, amit mindjárt le is rajzolt."(5) Ezt a Sajó hidat a régi fahíd helyett 1807-ben építették.(6) A maga korában ez volt a legnagyobb nyílású kőhíd, ennek építését láthatta Vásárhelyi.(7) (4/1.4/2.4/3.4/4.4/5. kép)

4/1.4/2.4/3. KÉP – A Sajó-híd terve 1806-ból. Losonczy(i) József mérnök után maradt iratok a MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban. Jelzet: MNL BAZ ML IV. 501/e. 207/1806.

4/4.4/5. KÉP – A Sajó-híd számlái, vázlatrajza. Lelőhely: MNL Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Jelzet: MNL BAZ ML IV.510 1807/6. sz.

Az evangélikus algimnázium befejezése után Vásárhelyi tanulmányainak következő állomása az eperjesi kollégium volt. Itt filozófiát tanult 1810-1814 között. A kollégiumot 1666-ban alapították az evangélikusok, később főgimnáziumot, jogakadémiát, evangélikus teológiai akadémiát és tanítóképzőt foglalt magában. Magas színvonalával a történelmi Magyarország egyik leghíresebb iskolavárosává tette Eperjest, sok nagy egyéniség került ki padjaiból pl. Kossuth Lajos, Thököly Imre, Dessewffy Arisztid, Milan Hodza, Jonás Záborsky. (5. kép) Eperjesről elkerülve - mivel a mérnöki pálya vonzotta leginkább - 1814-ben Losonczy(i) József mellett vállalt segédgyakornoki munkát. Losonczy(i) József Borsod vármegye mérnöke/földmérője volt abban az időben. Miskolcon a Megyeháza és a Színház is kezdeti időszakában az ő tervei szerint épült. Felméréseket és térképeket is készített Miskolcról, a Sajóról és egyéb közigazgatási helyekről. 1815-ben - amikor vele dolgozott Vásárhelyi is - készítette például "Miskoltzról F.Zsóltzánn, Ongánn, Gesztelyenn Tokaj felé menő Ország utnak Rajzolatya" című térképét.(8) Vásárhelyi így nemcsak a gimnáziumi, hanem a mérnöki tanulmányait is Miskolcon kezdte. Losonczy(i) József 1816. január 1-én kelt gyakornoki bizonyítvánnyal bocsátotta el Vásárhelyit, aki ezután a pesti egyetemre ment tovább tanulni.(9) Az egyetemet két szemeszter alatt kitűnő eredménnyel elvégezte, utána 1817-1818 között Zemplén és Veszprém megyékben úrbéri- és erdőfelmérésekkel foglalkozott.(10) A sátoraljaújhelyi Zempléni Levéltárban ezekről a felmérésekről nincs adat. (Egy levelet azonban őriznek Vásárhelyi tollából, melyet később, 1844-ben írt a zempléni alispánnak a tiszai hajózás helyi akadályairól.(11) (6/1.6/2. kép) Ezután Huszár Mátyással dolgozott a Kőrös, Berettyó és a vele összeköttetésben lévő többi folyó felmérésén az 1819-1823 közötti években. E munkálatokban egy másik miskolci mérnök is részt vett Vásárhelyi mellett: nevezetesen Bódogh József. A család neve nem ismeretlen Miskolc történetében! Erre az időszakra esett Vásárhelyi Pál házasságkötése, majd később gyermekei születése is.(12) Legidősebb leánygyermekének, Paulinának a férje Stuller Ferenc ügyvéd, újságíró, Kossuth Lajos titkára volt. Ő Újhután (ma Bükkszentkereszt) született 1806-ban. Tiszteletére emlékoszlopot állítottak 2001-ben Bükkszentkereszten.(13) (7/1.7/2. kép) A Kőrösök felmérése után Vásárhelyi a Duna-Mappáció vezetője lett, így ettől kezdve már nem az északkeleti régió területén végezte munkáját.

5. KÉP - Az ősi eperjesi kollégium képe a Vasárnapi Újság 1857. 38. számában

6/1. és 6/2. KÉP - Vásárhelyi Pál levele a zempléni alispánhoz. Lelőhely: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Sátoraljaújhelyi Fióklevéltára (B-A-Z. m. Lt.  SFL) IV. 2001/h. Zemplén Vármegye Nemesi Közgyűlésének, Bizottmányának és Haynau-féle közigazgatásának iratai 1214–1850 (1898). Közgyűlési, bizottmányi és megyei közigazgatási iratok 1823–1850. 371. cs. Kis- és közgyűlések iratai. Loc. 395. No. 381.

7/1. és 7/2. KÉP - Március 15. kopjafás emlékmű Bükkszentkereszten.
Fotó: Bede Katalin, 2016.

Vásárhelyi Pál munkásságának egyik legnevezetesebb része a Tisza-szabályozás terveinek elkészítése volt. Két tervet készített, 1845-ben az "Előleges javaslatot", majd a következő évben egy teljesebbet "A Tisza folyó általános szabályozásának..." tervét. Terve szakmai körökben heves vitákat váltott ki, de végül is a Tisza-völgy szabályozását Vásárhelyi elgondolásai alapján hajtották végre. Az első kapavágást Vásárhelyi már nem élhette meg. Ezt Széchenyi István tette meg 1846. augusztus 27- én Tiszadobon, ahol emlékművet is állítottak ennek az eseménynek a tiszteletére. Itt áll Vásárhelyi Pál szobra is, hirdetve a tervező mérnök nagyságát és kiemelkedő szerepét a szabályozási munkálatok előkészítésében.(14) (8/1.8/2. kép) Az emlékmű adatait Oláhné Nagy Ágnes közölte.

8/1. és 8/2. KÉP - Vásárhelyi Pál emlékműve Tiszadobon

"Vásárhelyi Pál emlékművét 1969-ben avatták fel, az Országos Vízügyi Hivatal emelte. A monumentális Vásárhelyi-szobor, amely a szabályozási munkamozzanatokat ábrázolja, illetve a mellvéden lévő dombormű Gantner Jenő Munkácsy-díjas szobrász alkotása. A szobor alatt Vörösmarty Mihály sorai olvashatóak:

„Hallom-e még zúgásaidat, Tisza féktelen árja!
Látom-e zöld koszorús róna virányaidat?
Eljön-e a délibáb tündérpalotával álmom
Képeihez, szebbnek festeni a honi tért?
Óh, siket és vak a föld, de ha nemzetem egykor idézné
Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót.”

Az első kapavágással megkezdődtek a munkálatok: a gátak építése, az átvágások és nagyrészt a belvizek elvezetése a múlt században megtörtént. A „legnagyobb magyar”, Tiszát szabályozó terve és nagy munkája valóra vált. A tiszadobi árterületeket az Országos Természetvédelmi Hivatal 1976. október 10-én tájvédelmi körzetté nyilvánította."

A mentesített területek belvizeinek elvezetéséhez az is szükséges volt, hogy a vizeknek a befogadóba jutását szabályozni lehessen, ill. akkor is legyen erre lehetőség, ha a folyó magas vízállása a szabad befolyást nem tette lehetővé. Ezt a célt szolgálták a zsilipek és szivattyútelepek. A Felsőszabolcsi Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat ezért elhatározta, hogy Bercelen (Tiszabercel) egy zsilipet építenek. A zsilip 1858-ban megépült, de később többször is újjá kellett építeni. A Tisza töltésen ma is ott álló szivattyútelep már ipari műemléknek számít.(15) A műemléket Kiss Tanne István fotográfus képein csodálhatjuk meg az alábbi honlapon: http://tannefoto.hu/galeria/ipar-industry/tiszabercel-szivattyutelep (2016)

2003-ban Sárospatakon Vásárhelyi Pál tiszteletére egy domborművet avattak. A vízügyi szolgálat telephelye is ebben az utcában van.(16) (9. kép) Miskolcon egy mellékutca viseli Vásárhelyi Pál nevét. (10. kép) Talán jó lenne más formában is emléket állítani neki Miskolc városában!

9. KÉP - Sárospatak - Vásárhelyi dombormű

10. KÉP – Miskolci utcakép

Összeállította: Hideg Ágnes (2016)

Ezúton mondok köszönetet az érdeklődő/támogató szakembereknek, akik segítették e kiállítás létrejöttét: Dr. Dobos Irma professzorasszonynak, Dr. Bodnár Mónika muzeológusnak, Szarka Judit hídmérnöknek, Bede Katalin osztályvezető-könyvtárosnak, Varga Gábor osztályvezető-könyvtárosnak, Oláhné Nagy Ágnes művelődésszervezőnek, a Magyar Nemzeti Levéltár B.-A.-Z. megyei levéltár munkatársainak (Bodnár Tamás, Oláh Tamás, Rózsa György).

*Az eperjesi és nagyváradi kutatások technikai okok miatt nem voltak kivitelezhetők.

 

Jegyzetek:

1. Fejér László: Emléktábla jelöli Vásárhelyi Pál szülőházát. In: Hidrológiai Tájékoztató 1996/október 4-5. o. Előzőleg már volt egy emléktábla a szülőházon, melyet Vásárhelyi Pál születésének 100. évfordulóján (1895) állíttatott a Magyar Mérnök- és Építész - Egylet. Ez a márványtábla azonban a történelem viharában megsemmisült.

2. Dr. Dobos Irma: Emlékezés Vásárhelyi Pálra (1795-1846) születése 200. évfordulóján. In: Hidrológiai Tájékoztató 1995/április 3. o.

3. Több nagy tudós, költő, politikus is járt ebbe az iskolába. Pl: Herman Ottó, Hunfalvy Pál, Szemere Bertalan, Pulszky Ferenc, Pavel Országh-Hviezdoslav. Ld: Egy elfelejtett iskola nagyhírű tanulói. In: Borsodi Szemle 1959. 6. sz. 35-39. o.

4. Zelenka Pál: Emléklapok a miskolci ág. hitv. evang. anyaegyház évszázados életkönyvéből. Miskolcz, 1883. 140. o. és Szebik Imre-Várhegyi Miklós: A miskolci evangélikus egyházközség története, 1783-1983. Miskolc, 1983. 54-55. o.

5. Lévainé Láng Zita: Vásárhelyi Pál szakmai indíttatásának miskolci vonatkozásai. In: Vizeink 2000. 11-12. sz. 14. o.

6. A hídépítés részleteiről olvashatunk: Gyulai Éva: Topográfia és városkép. In: Miskolc története III/1. kötet Miskolc, 2000. 64-65. o.

7. A régi kőhíd képe látható dr. Gáll Imre Régi magyar hidak című könyvében. Bp. 1970. 77. o. ugyanez a kép szerepel a Hidak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében című kötetben is. Miskolc, 1994. 22. o.

8. A térkép megtalálható a Magyar Országos Levéltárban. Jelzet: S 12 Div XIII No 0440

9. Szendrey László: Miskolcról indult el a halhatatlanság felé a legnagyobb magyar mérnök. In: Magyar Élet 1942. 26. sz. 6. o.

10. Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció. Szerk: Kaján Imre. Bp. 1995. 13. o.

11. Hőgye István: Tudósok, művészek levelei Zemplén Levéltárában. Miskolc, 1996. 26. o.

12. Vásárhelyi Pál gyermekei: Vásárhelyi Paulina (Stuller Ferencné), Vásárhelyi Pál Lajos, Vásárhelyi Marianna, Vásárhelyi Mária, Vásárhelyi Amália, Vásárhelyi Berta Albertina (Hódy Lajosné). Hozzáférés (2016): http://countess.hupont.hu - Gyevnár Erika: Vásárhelyi Pál - a legnagyobb magyar mérnök.

13. A hegyi falu "újabb" neves emberei. In: Észak-Magyarország 2000. 114. sz. 6. o.

14. Botár Imre-Károlyi Zsigmond: A Tisza szabályozása (1846-1879). Bp. 1971. 33. 34. o.

15. Dr. Diczházy Mariann: Tiszabercel. Szivattyútelep. Bp. 1990. TKM kiskönyvtára 375. sz. 10. o.

16. A dombormű avatásáról megjelent cikk-Vásárhelyi Pál évszázados tervei. In: Déli Hírlap 2003. 16. sz. 5. o.

NKA

Állományvédelem

Könyvtár Virtuális kiállítás 2. (2016) Vásárhelyi Pál