Egy kiállítás képei II.

A „főpróba”: Miskolci Nemzeti Színház – 1917. november

Anno a „10-es honvéd hét” eseményei közül kiemelkedett a kiállítás, ugyanakkor számos kísérő rendezvény is színesítette a programot. A tárlattal egy időben rendezett hangversenyeknek, előadásoknak az volt a célja, hogy amellett, hogy további bevételekkel gazdagítsa az ezred özvegy- és árvaalapját, bemutassák mindazokat az eredményeket, azt a kultúrát, azt a tudást, mely a háború szolgálatába állítva, ezen a téren is babért és dicsőséget szerez az ezred hírnevének, háborús történetének. Az özvegy- és árvaalap 1916. márciusi megalapítása óta havi, később szinte heti rendszerességgel szerveztek karitatív rendezvényeket. A korabeli sajtóbeszámolók szerint ezeken az eseményeken éppúgy a fellépők illetve a közreműködők között találjuk a város amatőr műkedvelő zenészeit, dalárdáit, mint Miskolc elismert és népszerű hivatásos művészeit és előadóit.

A decemberi programsorozat felvezetőjeként a novemberi „Vörös Kereszt-hét” keretében tartottak jótékonysági 10-es honvéd estet. A program rendkívül gazdag volt, hiszen a zenés és prózai előadások mellett kabaré is helyet kapott. A teltházas estet – melyet Benke Tibor hadnagy konferált – követő szűnni nem akaró taps már előrevetítette a 10-es honvéd hét várható sikerét. A „10-es honvéd hét” tulajdonképpeni ”főpróbáját” november 24-én tartották a Miskolci Nemzeti Színházban.

A szombat esti rendezvényre már jóval a kezdés előtt szinte minden jegy elfogyott. A sajtóbeszámolók szerint a művészestély iránt még városunkban is, ahol a közönség minden nemes és szép iránt mindig meleg pártfogást tanúsít, feltűnően nagy az érdeklődés. A programban zenés és színházi produkciók egyaránt helyet kaptak. Az est sikeréért különösen sokat tett a zeneiskola akkori igazgatója, Szent-Gály Gyula és a színház egykori direktora, Palágyi Lajos. A szegedi születésű Szent-Gály 1909-től – egészen az egy évtizeddel később bekövetkezett haláláig – töltötte be az igazgatói posztot, míg Palágyi 1907 és 1920 között irányította az országos hírű Miskolci Nemzeti Színházat.

Szabolcska Mihály által a Miskolci Daláregyletnek írt mű kottája, zenéjét Szent-Gály Gyula szerezte

Előbbi a zenei programot állította össze – melyben saját szerzeményei is helyet kaptak, többek között egy nagy orceszterre írt hatalmas induló –, illetve karmesterként működött közre, míg utóbbi nemcsak a színház épületét bocsátotta díjmentesen a szervezők rendelkezésére, de maga is szerepet vállalt a Benke Tibor által írt „A rabbi leánya” című egyfelvonásos darab bemutatójában. Benke honvédhadnagyként szolgált a tízeseknél, civilben a Miskolczi Napló publicistája volt. A darab és a színészek játéka nagy sikert aratott, különösen a színigazgató, aki művészi tökéletességgel alakította nehéz szerepét. A közönség egy hatalmas babérkoszorúval fejezte ki Palágyinak elismerését. Az eseményen a színház művészei és a zeneiskola tanárai, növendékei mellett a Miskolczi Daláregylet, a M.Á.V. Tisztviselők Dalköre, a Diósgyőr-Vasgyári Tisztviselők Dalkör, illetve a Közművelődési Egylet vonószenekarának és a vasgyári zenekarnak a művészei is közreműködtek. A novemberi rendezvények iránti érdeklődés, a produkciók minden várakozást felülmúló fogadtatása tulajdonképpen nemcsak előrevetítették és megalapozták, de egyben szinte garantálták is a „10-es honvéd hét” várható sikerét.

Forrás:

A Reggel – VI. évf. (1917)
Miskolczi Est – XXVI. évf. (1917)
Miskolczi Napló – XVII. évf. (1917)