Herman Ottó Múzeum

Sapkajelvény I.


A ”nagy háború” négy éve alatt a katonai sapka- illetve alakulatjelvények ma már szinte elképzelhetetlen mennyiségben és változatban jelentek meg a Monarchia seregtesteiben. A sapkajelvény kifejezés nem véletlen, ugyanis a katonák a sapka bal oldalán vagy a sapkarózsa alatt viselték őket. A háború vége felé már az sem volt szokatlan, hogy a jelvények egyikét a bal zubbonyzseben hordták. Ezt a viselési módot az acélból készült rohamsisak megjelenése és elterjedése indokolta.

Anyaguk, formájuk igen változatos volt, a textiltől a nemesfémen át a hadifémig, kidolgozásuk a kezdetlegestől a művésziig terjedt. A tiszti jelvényeket zománcozták és gyakran nemesfémből készítették, míg a legénységi sapkajelvényeket általában csak fémlemezből préselték. A tervező szignója vagy neve a jelvény elején, a készítőé pedig mindig a darab hátulján található. A jelvények felerősítése jórészt tűvel történt, de az is előfordult, hogy egyszerűen felvarrták.


Az első sapkajelvények 1914 karácsonyára jelentek meg. Ekkor már kiadtak az uralkodó és a hadsereg-főparancsnok képmásával ellátott jelvényeket. A cél a katonák lelkesedésének növelése és fenntartása, illetve a csapatszellem erősítése volt. Hivatalosan az uralkodót, Frigyes főherceget, Károlyt és feleségét, Zitát ábrázoló jelvényeket lehetett viselni, de az egyre nagyobb számban elkészült kitűzőket a parancsnokság hallgatólagosan eltűrte. József főherceg, de Károly is olyan sapkákban jelent meg a fronton, melyet sapkajelvények díszítettek.

1916-tól a korábbiakhoz képest is megnőtt a sapkajelvények száma. Ennek két fő oka volt. Az 1916 végén trónra lépő IV. Károly sokszor viselte sapkáján az Isonzo-hadsereg vagy a Havasi gyopár hadtest jelvényét. Tehát maga az uralkodó népszerűsítette a sapkajelvények használatát. A másik fő ok az volt, hogy 1916-ban a korábbi csukaszürke egyenruhát felváltotta az álcázás követelményeinek jobban megfelelő zöldes árnyalatú tábori szürke. A különböző fegyvernemek eltérő külseje 1916-ban végleg elmosódott, mindenhol megjelent az egyforma egyenruha. Az egységessé váló hadseregben az alakulatok tisztikarai tömegesen készíttették el saját alakulatjelvényeiket, amelyek megkülönböztették őket a hasonló csapattestektől. Sok egység három vagy négy jelvényt is használt a világháború folyamán. Ezek néha csak az évszámban különböztek, de gyakran eltérő ábrával és felirattal készültek. Az azonos ábrájú jelvényekhez akár négyféle alapanyagot is használhattak: hadi- vagy zománcozott fémet, rezet és ezüstöt.

A legjelentősebb gyártók Bécsben a Gurschner és a Brüder Schneider cégek, míg Budapesten az Arkanzas és Berger Márkus üzemei voltak. A megrajzolt elképzeléseket formába öntötték, de maguk is terveztek. A sapkajelvények árusítását és forgalmazását két cég végezte a bécsi Wilhelm Trinks és a budapesti Marton Alajos vezetésével. A jelvény előállítási költségét befolyásolta a rendelés nagysága, valamint a darab mérete és anyaga. A sapkajelvények 1-2 koronáért kerültek forgalomba, de egyes zománcozott, gyakran ezüstből készült példányok ára akár a 20-40 koronát is elérhette. Gyártmányaik hamarosan a mindennapok részeivé váltak. Készültek hadsegélyező illetve patrióta jelvények is.

Egyes alakulatjelvények azonos tervek alapján készültek, pusztán színben és az adott alakulat hadrendi számában tértek el. A seregtestek mellett nagy számban készültek jelvények az aktuális hadi események, harctéri helyszínek megörökítésére. Nem véletlenül születettek jelvények egy-egy város bevételekor, vagy sikeres védelmének alkalmával. A tényleges harcjelenetek, a szemben álló felek allegorikus megjelenítése némely elkészült darabon művészi szintet is képviselhetett.

Olykor maguk a fronton szolgálatukat teljesítő katonák is készítettek háborús emlékként szolgáló egyedi jelvényeket a helyszínen található harctéri hulladékból. Ezek legtöbbje egyszerű formájú és kivitelezésű volt, központi témáját természetesen az adott alakulat hadrendi száma adta.