Herman Ottó Múzeum

Arcképcsarnok

Szentpáli István (Halmi, 1861 – Budapest, 1924)

Három cikluson keresztül a századfordulós Miskolc polgármestere volt úgy, hogy nemesi származású idegenként került a városba 1890-ben, amikor titkárrá választotta a helybéli Kereskedelmi és Iparkamara. Közvetlen stílusa, emberbaráti habitusa, demokrata meggyőződése és persze a lelkiismeretes szorgalma okán egy évtizeden belül vált annyira elismertté és megbecsültté, hogy 1902-ben Miskolc város polgármesterévé választották. A világháború utolsó évének nyitányán, 1917. október 23-án már harmadszor nyerte el a helybéli lakosság bizalmát a városigazgatás vezetésére.

Megválasztása után két héttel nála és Bottlik József főispánnál vizitált Sáfrán Géza, a 10. honvéd gyalogezred parancsnoka.   Sáfrán 1917. november 9-én a besztercebányai szabadságát megszakítva érkezett Miskolcra, hogy megszervezze a 10-es honvéd hét eseményeit. Mind a vármegye, mind a város vezetője a legszívesebb készséggel jelentették ki és ígérték meg a kiállítás rendezési munkálataiban való közreműködésüket és támogatásukat.

Bővebben:

Halmay Béla (Miskolc, 1881 – Debrecen, 1953)

Átlagos, inkább szerény anyagi körülményekkel jellemezhető miskolci családban nevelkedett, szülei áldozatvállalásának és saját tehetségének köszönhetően – Eperjesen és Kolozsváron folytatott felsőfokú tanulmányai után – jogi doktorátust szerzett. Miskolc város tisztviselői karában gyorsan emelkedett pályája: díjnok, aljegyző, 1914 áprilisától már főjegyző volt a helybéli igazgatásban.

A világháborút eredményező mozgósítás első heteiben, 1914 augusztusában kapta meg a behívóját. Nős volt, csecsemő kisfia még be sem töltötte első életévét, felesége pedig áldott állapotban búcsúzott a frontra induló családfőtől. (Margit nevű leányuk 1915. április 12-én született, édesapja akkoriban esett orosz hadifogságba, ahonnan majd csak 1922 áprilisában tért haza. A hét esztendős kislány és az édesapja akkor látták egymást először…

Bővebben:

Archívum Arcképcsarnok