Herman Ottó Múzeum

Egy kiállítás hangjai II.


Az első 10-es honvéd hét szervezői szociális és kulturális célkitűzéseiket hatalmas társadalmi összefogással valósították meg, a város és a megye számos intézménye és közössége átérezte az esemény jelentőségét. Nem lehet ez másképpen a centenáriumi rendezvénysorozat kapcsán sem, hiszen a helyszín egy múzeum, melynek alapvető elvárása önmagával szemben, hogy valódi közösségi térként folyamatos párbeszédben álljon a környezetével, mindenekelőtt a városlakókkal, egyesületekkel, civil kezdeményezésekkel.

A közgyűjteménynek nincsen, nem is lehet saját alkalmazású színművésze, zenésze, dalárdája… Óriási öröm az együttműködő partnerek tehetsége és önzetlen támogatása, mely nélkül aligha sikerülne valódi élményekkel szolgáló, méltó kulturális tartalommal megtölteni a centenáriumi rendezvénysorozatot. 10-es honvéd nóták kottáit felkutathattuk a múzeumi gyűjteményben, ezeket viszont mi magunk képtelenek volnánk megszólaltatni. A város, mint hely és a város, mint közösség siet a segítségünkre. Közös múltunk, az I. világháború és a 10-es honvédek centenáriumán, tehát a tárgyon túl a földrajzi közelség, kvázi jószomszédi viszony is indokolttá teszi, hogy az Avas lábánál álló ősi épület, a Herman Ottó Múzeum papszeri Kiállító Épülete, illetve az intézmény egésze és az avasi pincesorok boros gazdái között intenzív együttműködés formálódjon. Az Avasi Borút Egyesület és a Miskolci Pincék Asztaltársasága fontos partnerei a centenáriumnak, 2018. május 10-én közös dalárdájuknak köszönhetően újra 10-es honvéd nóták csendülnek fel a papszeri múzeumépületben…

 

A gőzősnek a kereke

 

Kapitány úr azt mondja

 

Majd ha egyszer vége lesz

 

Őrmester úr

 

100 éve történt Egy kiállítás hangjai II.