Herman Ottó Múzeum

„Beszélő lapok” a frontról

SASSY CSABA VERSES LEVELEZŐLAPJAI

A verses levelezőlapok – egyéb aprónyomtatványok mellett – jellegzetes emlékeia korszak háborús propagandájának. A nagy háború kitörésekor a levelezőlap műfaja már közel fél évszázados múltra tekinthetett vissza, keresztszülei a német birodalmi posta és az osztrák–magyar postaigazgatóság voltak az 1860-as évek második felében. Robbanásszerű népszerűsége miatt egyaránt hamar felfigyeltek rá a korabeli kereskedelmi reklámszakemberek és a pártpolitikai agitátorok, különösen azt követően, hogy színes képekkel is ellátták, illetve nyomdaipari technológiákkal tömegesen – és viszonylag olcsón – lehetett előállítani a kézbe illő, egységesített méretezéssel szabályozott kártyákat.

Az első világháború idején a háborús uszítás és a harcra buzdítás eszköze volt az akkor rendkívül divatos képeslap. Megjelent rajta a kiáltványát író, a hadseregéért imádkozó vagy a sebesülteket meglátogató jó király, Ferenc József; az orosz vagy olasz fronton diadalmaskodó, hősies osztrák, magyar vagy német csapatok, ritkábban az elesett katonák borzongást keltő síremlékei. Sajnos számtalan darabja nem tudott ellenállni a népies nemzeti giccs hívó szavának…

Készültek ugyanakkor olyan igényes, dokumentumszerű képes levelezőlapok is, amelyek eredeti fényképfelvételek alapján ábrázolják a háborús hadszíntereket. A képeslap történetében új jelenség, hogy ezek zöme a háborús hadifénykép-kiállítások felvételeiről készült, és a Hadisegélyező Hivatal kiadásában jelent meg. Az így befolyt jövedelmet az elesettek özvegyeinek és árváinak megsegítésére fordították.

A képeslapnak kezdettől természetes szövetségese a képzőművészet, az irodalom csak később fedezi fel magának: Schweiger Tivadar 1899-ben 200 „irodalmi levelezőlap”-ot adott ki Budapesten, amelyek között jelentős számban voltak írói arcképek autogramjaikkal együtt. Ezt követően jelentek meg a klasszikus vagy kortárs költők verseit és a költeményhez kapcsolódó illusztrációt együtt szerepeltető képeslapok.

Amikor Sassy Csaba hadba vonult a 10-es honvéd ezreddel, az árvaalapot támogató verses levelezőlap ötlete tehát általánosságban már nem számított újdonságnak, de elképzelhető, hogy a miskolciaknál ő maga vezette be. „Az irodalomnak és művészetnek mindig nagy becsülete volt a 10-es honvédezredben – írja Sassy a Hét ország frontján c. kötetében (II/86–87.). Ezt elsősorban annak köszönhettük, hogy az ezredsegédtiszt: Petrik Ernő százados maga is íróember volt. Harcleírásai a Miskolci Naplónak – éveken át – legolvasottabb cikkei voltak. Majd amikor Sáfrán Géza alezredes lett az ezred parancsnoka, az irodalom benne újabb barátot nyert, mert a békeévekben neki is jelentek meg katonai vonatkozású könyvei. Mióta pedig az én verses levelezőlapjaimnak olyan nagy keletük volt az ezredben, hogy az özvegy- és árvaalap jórészt ennek köszönhette elindulását: még inkább megbecsülték az írófajta embert.”

A lapok egyszerűségét és népszerűségét oly mértékben és tömegben sikerült kiaknáznia, hogy a mai napig bukkannak fel példányai Veszprémtől Szerencsig köz- és magángyűjteményekben egyaránt. Képet nem, csak egy-egy Sassy-vers szövegét hozza – így az előállítás is olcsóbb –, viszont e népies-nemzeti strófák változatossága szinte kimeríthetetlen.

Léteznek megíratlanul fennmaradt, el nem küldött darabok, és olyanok is, amelyeket ismeretlen 10-es honvéd bakák küldtek haza szeretteiknek darabos kézírással, semmitmondó üzenettel. Az eddigi két legkülönlegesebb Sassy-verses levelezőlap hátoldalát azonban maga Sassy Csaba írta meg – „Nagyságos Leszih Andor Úrnak” a Borsod-Miskolczi Múzeum őrének. A kedélyes megszólítás régi barátságra utal, és a sziporkázó tréfa sem maradhat el soha. Az a törekvése pedig, hogy műtárgy-gyűjtésbe fog a fronton a múzeum számára, valóságos tiszteletbeli muzeológussá avatja a költőt!

Tábori levelezőlap, ltsz.:HTD. 53.4234.1.–53.4235.1.
A feladó neve: Sassy Csaba 10. ezred
címe: Tábori posta 70.
Román front, 1917. I/12:

Kedves Andorkám, ha már igazán gyűjtöd a háborús emlékeket, íme! Fogadd e versem! És a többit is.
Hogy vagy? Mit csinálsz? Ott nincs csata úgy-e?
Ölel igaz barátod
Csaba.

Bandi, írd meg, hogy mit gyűjtsek Neked? Kell román pénz? Kiáltványok, csángó és román hímzések?
Írjál és én gyűjtök. Itt másféle szenvedély úgysincs, mint gyűjtési. Igaz, még van egy másik mánia is: Románia. Pfuj! Ilyen szójáték.
Kézcsók és Részedre ölelés
Csabától.


100 éve történt „Beszélő lapok” a frontról