Herman Ottó Múzeum

  • 10_es_slider_f_00_2018.jpg
  • 10_es_slider_f_01_2018.jpg
  • 10_es_slider_f_01_a_2018.jpg
  • 10_es_slider_f_02_2018.jpg
  • 10_es_slider_f_02_a_2018.jpg
  • 10_es_slider_f_03_2018.jpg

Halmay Béla (Miskolc, 1881 – Debrecen, 1953)

Átlagos, inkább szerény anyagi körülményekkel jellemezhető miskolci családban nevelkedett, szülei áldozatvállalásának és saját tehetségének köszönhetően – Eperjesen és Kolozsváron folytatott felsőfokú tanulmányai után – jogi doktorátust szerzett. Miskolc város tisztviselői karában gyorsan emelkedett pályája: díjnok, aljegyző, 1914 áprilisától már főjegyző volt a helybéli igazgatásban.

A világháborút eredményező mozgósítás első heteiben, 1914 augusztusában kapta meg a behívóját. Nős volt, csecsemő kisfia még be sem töltötte első életévét, felesége pedig áldott állapotban búcsúzott a frontra induló családfőtől. (Margit nevű leányuk 1915. április 12-én született, édesapja akkoriban esett orosz hadifogságba, ahonnan majd csak 1922 áprilisában tért haza. A hét esztendős kislány és az édesapja akkor látták egymást először…

Halmay Béla a miskolci 10-es honvéd gyalogezred hadnagyaként került a dél-lengyel Galíciába, a világháborús orosz frontra. Részt vett a lembergi, grodeki, kulikovi csatákban, majd hősiesen védte bajtársaival Przemysl várát. Személyes érdemei okán főhadnaggyá léptették elő, helytállását a „Przemysl várának védelmében tanúsított vitéz és kitűnő szolgálatainak legfelsőbb elismerése” kitüntetéssel jutalmazták. Az éhhalál küszöbén, Bécs hozzájárulásával adták fel a várat 1915. március 22-én, amikor kezdetét vette a hét évig húzódó orosz hadifogság.

Hetekig tartó menetelés, nyitott tehervagonokon didergő és éhező zötykölődés vitte mind keletebbre a magyar katonákat. Az alábbi híradás az A Reggel című napilap 1915. április 27-i számában jelent meg: „Dr. Halmay Béla városi főjegyző, mint a 10. honv. gy. e. főhadnagya, Przemysl várának hős védőseregében volt mindkét ostrom alatt és a vár kapitulációjával szintén orosz fogságba került. Főjegyzőnk, aki mint katona is példányképe a kötelességtudásnak, teljes odaadással és lelkesedéssel teljesítette nehéz feladatát a várban. Mint hadnagy vonult be, részt vett a lembergi, grodeki és kulikovi nagy csatákban és többször tanúsított vitézségének jutalma a főhadnagyi kinevezés és a signum laudis kitüntetés volt. Február 4-ike óta tegnap érkezett az első híradás a főjegyzőről. Levelezőlap jött tőle messze Oroszországból, Samara nevű városból április 4-iki kelettel. A levelezőlap tartalma: „Útban Szibéria felé”. Városunkban igen sokan fogadják őszinte örömmel a hírt, amely derék főjegyzőnkről jön, akinek hivatali hűséges tevékenysége és lelkiismeretes, odaadó munkássága szerezte meg a város tisztikarában a díszes pozíciót és aki akkor is a legnagyobb önfeláldozással teljesítette kötelességét, amikor a tollat a fegyverrel kellett felcserélni”.

Halmay Béla a szibériai Krasznojarszkban töltötte hadifogságának feledhetetlenül hosszú éveit. Szabadulását követően több alkalommal tartott nyilvános előadást, még a rádióban is szerepelt szibériai megpróbáltatásaira visszaemlékezőn. Az örömteli pillanatokban sem tudott szabadulni megrázó élményeitől, Miskolc törvényhatóságának örökös tagjává választásakor is kihangsúlyozta, hogy „isteni gondviselés kegyelmének köszönhettem, hogy a lengyel mezőkön a golyó elkerült. Szibéria hósivatagjainak barakktáboraiban a kiütéses tífusz sok ezer és ezer magyar között nem kívánt áldozatul. Hazajöttem mély lelki sebekkel, melyeket csak az íróasztal gyógyított meg. A kötelesség. A munka fanatikus szeretete”.  A Herman Ottó Múzeum Történeti Tárában fennmaradt a 10. honvéd gyalogezred miskolci múzeumának leltárkönyve (HTD 73.891.1). Az 1934. július 20-án felfektetett lajstrom dokumentálta, hogy Halmay Béla ajándékozta a múzeumnak az alábbi tételeket: „718. Csukaszürke zubbony századosi ranggal, végigjárta Przemyslt és az orosz fogságot” továbbá „1031. Pokróc, katonai, rossz állapotban /tiszti/. Jegyzet: orosz fogságban vele együtt volt végig”.

Halmay tehát csakugyan újrakezdte és karrierje beteljesült: 1935 és 1938 között Miskolc város polgármestereként volt a törvényhatóság első tisztviselője. Margit nevű leányát 1934-ben az a Honti Béla vette feleségül, aki utóbb maga is Miskolc város polgármestereként ért hivatali pályájának csúcsára (tegyük hozzá, tragikus időszakban, 1944 nyarán). Halmay Béla úgy dolgozta végig a helyi igazgatás élén töltött éveit, hogy az általános vélekedés szerint „hófehér maradt tisztessége tógája”. Mindez persze semmit sem számított utóbb, a Rákosi diktatúra idején, amikor 1952. június 25-én éjjel a családjával együtt elhurcolták a hortobágyi Borsós-tanya internáló táborába. Az embertelen körülményeket már nem bírhatta a 71 éves férfi szervezete, tüdőgyulladással szállították a debreceni kórházba, ott ért véget a nehéz történelmi idők, borzalmas viszontagságok ellenére is példaértékű életútja.