Melléklet - szakmai beszámoló

NKA Múzeumi Szakmai Kollégium 2008. évi pályázata

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság mezőkövesdi Matyó Múzeuma az NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma támogatásával tudott megvásárolni gyűjteménye számára egy jelentős hagyatéki anyagot 2008-ban.

Munkássága kiteljesedésének időszakában fiatalon, 64 évesen veszítettük el hosszabb betegeskedés után, de váratlanul múzeumunk támogatóját Kertész Istvánné Tóth Erzsébetet (Mezőkövesd, 1943. április 23. — Mezőkövesd, 2007. szeptember 9.), aki népi iparművész, a Népművészet Mestere volt. A matyó hímzéskultúra továbbéltetésén népművészként tevékenykedett fiatalságától egészen a halálát megelőző napokig is. A Matyó Múzeummal jó munkakapcsolatban állt, önzetlenül segítségünkre volt a matyó hímzőstílus korszakolásának problémái kapcsán, mindig rendelkezésünkre állt az eredeti textilek meghatározásakor. Részt vett programjainkon, szakmai előadást tartott, népszerűsítette a matyó hímzést, foglalkozást vezetett gyermekeknek. Munkássága, tevékenysége, művészi alkotó munkája olyan színvonalú és léptékű volt, melyet méltán megörökítésre méltónak tartunk múzeumunk gyűjteményében. Ezt a szakmai eredményességet csak megerősítette emberi tartása, kedves egyénisége, szerénysége.

Tárgycsoportok felsorolása:

1. A matyóhímzés stíluskorszakait felölelő hímzés-mintarajzok, tervek, sablonok

Leltári számok:

MM Adattár 461 – összesen 158 db: ebből 103 db rajz, 55 db átszúrt rajz (valamint ennek a sablonált anyagnak 2 példányos duplumai – összesen 110 db –, melyek eredetileg a hímzésminta textilre sablonálásához voltak elkészítve)

MM Adattár 462 – motívumgyűjtemény: 52 lap színezett tusrajz matyó hímzésmotívumokkal kisméretű (15 cm x 20,5 cm) rajzlapon (feltehetően a MM 76.3.9. leltári számú lobogósujjú ing alapján, mely eredetileg a hagyatékozó édesapjának 1938-ban Kisjankó Bori rajzolóaszony által előrajzolt és a családtagok által hímzett darabjáról készült)

MM Adattár 463 – 4db dossziéba rendezett mintarajz, illetve mintasablon (1db kuzsu hímzésrajza – színezett tusrajz pauszon és 1 oldal tárgyleírás, 3 db asztali futó hímzésmintájának sablonja)

Fotók: MM-2008-paly-1tetel-a; MM-2008-paly-1tetel-b; MM-2008-paly-1tetel-c;

2. Kertész Istvánné Tóth Erzsébetet szakmai munkásságának dokumentumai (oklevelek, kitüntetések)

Leltári szám:

MM Adattár 468 – 16 db vegyes irat, meghívó, oklevél

Leltári szám: MM 2008.2.11.

Megnevezés: A Népművészet Mestere (1986.) kitüntetés kitűzője díszdobozban

Leírás: A Népművészet Mestere kitüntetés kitűzője díszdobozban. Arany színű levélkoszorú felett nemzetiszínű zománcozott félkörívben felirat olvasható: „A NÉPMŰVÉSZET MESTERE”. A tartó doboz fehér textillel bélelt, kívül piros műbőr borítású dobozka. A Népművészet Mestere címet és kitüntetést 1986-ban kapta meg a hagyatékozó.

Leltári szám: MM 2008.2.12.

Megnevezés: Kis Jankó Bori-díj, bronz plakett, 1970. (Cséri Lajos szobrász munkája)

Leírás: Kis Jankó Bori-díj, bronz plakett barna színű díszdobozban. A plakett Cséri Lajos szobrász munkája. Felirata: KIS JANKÓ BORI DÍJ Az elismerést feltehetően 1970-ben kapta meg a hagyatékozó a Kis Jankó Bori Országos Hímzőpályázaton elért I. díjas cipés-madaras motívumkincset feldolgozó étkezési garnitúrájáért.

(Az elismerő bronz plakettet három alkalommal kapta meg benyújtott munkájáért tervezőként hímzéseiért a pályázatok során a hagyatékozó Kertész Istvánné Tóth Erzsébet, aki a Népművészet Mestere volt – 1970-ben első alkalommal kapott ilyen elismerést.)

Fotók: MM-2008-paly-2tetel

3. Személyes, családi fotográfiák, munkahelyén a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél készült fotók, kiállítási fotók

Leltári számok:

MM Adattár 466 – 49 db különböző méretű fotónagyítás, fekete-fehér és színes papírkép

MM Adattár 467 – 15 db képeslap

Fotók: MM-2008-paly-3tetel-a; MM-2008-paly-3tetel-b1p; MM-2008-paly-3tetel-b2p; MM-2008-paly-3tetel-b3p; MM-2008-paly-3tetel-c

4. Családi fotók – 1943-ban a szülőkről és családtagokról készült felvétel, melyen a család még hagyományos matyó viseletben látható

MM Fotótár – 7 db színes diakép, üveglap közé bekeretezett kisfilmes felvétel (5 x 5 cm)

Fotó: MM-2008-paly-4tetel

5. Varga Marianna: Mezőkövesdi matyó hímzés (2003.) könyv eredeti mintarajzai

Leltári számok:

MM Adattár 464 – 26 db vonalasrajz matyó hímzésmotívumokról (fénymásolat papíron), valamint 24 db pauszrajz

MM Adattár 465 – 14 db pauszrajz (ebből 12 db a matyó hímzőstílus motívumkincsét bemutató pauszrajz, valamint 2 db látszatrajz: lepedővég és lobogós ujjú legénying)

Fotók: MM-2008-paly-5tetel-a; MM-2008-paly-5tetel-b;

6. Saját készítésű hímzések, bemutatókon viselt, általa is használt matyó népviseleti darabok

Leltári számok:

MM 2008.2.1. – litya

MM 2008.2.2. – szoknya

MM 2008.2.3.1. – MM 2008.2.3.2. – 2 db alsószoknya (azaz 1 db „szűkalsó” és 1 db „fodros”)

MM 2008.2.4. és MM 2008.2.5. – 2 db alsószoknya (azaz 2 db „fodros”)

MM 2008.2.6. – kötény, „surc”

MM 2008.2.7. – női fejviselet, „csavarítós kendő”

MM 2008.2.8. – asztali futó, terítő

Fotók: fMM-2008.2.1-e; fMM-2008.2.2-e; fMM-2008.2.3.1; fMM-2008.2.3.2; fMM-2008.2.4; fMM-2008.2.5; fMM-2008.2.6; fMM-2008.2.7-e; fMM-2008.2.7-o; fMM-2008.2.8;

Leltári szám: MM 2008.2.1.

Megnevezés: „Litya” – női blúz: „rövid ujjú litya”, „testálló”

Leírás: Fekete alapon apró piros és kék virágú „fekete purgament” azaz fekete alapon piros apró virágos mintájú kázsmér alapanyag jellegének megfelelő műszálas, zsorzsett jellegű textilből készült ruhadarab, női blúz: „rövid ujjú litya”. Ujja gumis, végén két sor fekete csipke. Nyaka és a blúz alja fekete bársonnyal szegett. A litya alján körben díszítésként két darabból összevarrt fekete csipke van. Fentebb a blúz derekánál fehér pántlika (szélessége 6,5cm) díszítés, alatt és felette keskeny fekete cérna csipke található. Elején hét darab fekete textillel bevont gomb. Elejébe utólag bevarrt szűkítő varrás látható. A litya háta több darabból szabott. Alja fodorral bővül. Belsejét fehér vászonnal bélelték, fodrába papírt tettek. A darab elkészítéséről pontos adatokat nem ismerünk: a hagyatékozó a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egykori munkatársaként későbbiekben vette meg ezt a darabot a szövetkezettől, mint régi dolgozójuk, miután rokkantnyugdíjba kényszerült betegsége miatt. A felhasznált alapanyagok, kiegészítő szalagok, a varrás minősége arra utal, hogy az 1960-as években eredeti viseleti darab alapján az 1940-es évek divatjának megfelelően készült el, napjaink alapanyagaival helyettesítve az eredeti textileket és kiegészítőket.

Leltári szám: MM 2008.2.2.

Megnevezés: Szoknya

Leírás: Zöld alapon piros nagyrózsás-virágos mintájú kázsmér anyagból azaz „zöld purgament”–ből készült szedett azaz pliszírozott (apró ráncokra rakott) szoknya. A szedett rész deréktól fodorig 43 cm-es, a szedés alján első pántlikával azaz széles (9,5 cm-es) fekete alapon piros nagyrózsás jacquard szalaggal díszített, melynek két szélére fekete bársonycsipke (azaz színes petty-sorral díszített, felső szélén háromszög alakúan cakkosra nyírott bársony díszítőszalag) kiegészítő elemet varrtak. A fodor alján 9 soros szőr azaz gyapjú szalagból rávarrott csíkos felszegés van, melynek utolsó 9. sora (azaz legfelül) fekete színű bársony szalag. A nemzeti színeket is megtaláljuk a csíkozásban helyi szokás szerint: alulról kezdődően a piros, majd felette fehér, legfelül a zöld szín elhelyezésével. (Alulról kezdték mindig a szoknyát felaljazni, ezért alulról kezdve a piros-fehér-zöld sorrendet varrták a színes szalagok közé eredetileg. Feltehetően az eredeti szalagokat valamilyen későbbi átalakítás után – a szoknya hosszának megrövidítése vagy a bőségének csökkentése miatt esetlegesen – újra felvarrták a viseleti darabra és ekkor a nemzeti színek között a fehér színű szőr-t azaz fehér gyapjú szalagot kicserélték selyemszalagra.) A szoknya elején a köténnyel takart részen fehér vastagabb gyolcs anyagot használtak fel betoldásként. A szoknya alján az egész fodrot a visszáján kartonnal alábélelték egészen a szedésig, így jobb lett az anyag esése.

Feltehetően az 1950-es években szétszedték a szoknyát és újraszedték, újra összeállították, az akkori igénynek megfelelő méretre alakították a darabot (ez a varrásokból az eleje betoldásból és a fodor béleléséből látszik).

Leltári szám: MM 2008.2.3.1.

Megnevezés: Alsószoknya – „szűkalsó”

Leírás: Krisztina anyagból készült alsószoknya – „szűkalsó”.

Az alsóruházat 4 trapéz alakú darabból szabott és derékpánttal kiegészítve összevarrt darab, oldalt gombbal záródik. Dereka elől, hátul szűkített.

Leltári szám: MM 2008.2.3.2.

Megnevezés: Alsószoknya – „fodros”

Leírás: Fehér vászonból készült, derékban húzott, alján széles, húzott fodrú alsószoknya. Eleje a fodorig nyitott, derekán megkötővel. Mindkét megkötője ki van toldva.

Leltári szám: MM 2008.2.4.

Megnevezés: Alsószoknya – „fodros”

Leírás: Fehér vászonból készült, derékban húzott, alján széles, húzott fodrú alsószoknya. Eleje egy darabon nyitott. Derekán keskeny megkötő.

Leltári szám: MM 2008.2.5.

Megnevezés: Alsószoknya – „fodros”

Leírás: Fehér vászonból készült, derékban húzott, alján széles, húzott fodrú alsószoknya. A fodor feletti hajtást kibontották. Elején a toldásnál szélesen le van varrva. Eleje egy darabon nyitott. Derekán keskeny megkötő.

Leltári szám: MM 2008.2.6.

Megnevezés: Női kötény - „surc”

Leírás: Fekete klottra hímzett szűcsmintás kötény. A fő motívumsor a hármas szűcsrózsákból álló sor (hét motívum ismétlődése), a felső rózsánál összehajló szűcslevél, felette apróbb szűcsrózsák, tulipánok, csillagok, macskatalpak. A középső motívum felett a hagyományos hármas surctulipán van.

A kötény további alsó mintaelemei három mintasorban elrendezett motívumok, melyeket igazi csillag motívumsorok választanak el illetve kereteznek. (Igazi csillag mintasor hímzésével helyettesítették az egyik hajdani jellegzetes ragyogódíszt a kötények mintakompozíciójában az 1920-as évek közepétől.) Az igazi csillag sor sárga–fehér egymást követő csillagokból áll, melyeknek közepe kék-piros-zöld színekben változik. A csillag felett lévő cakk huroköltéssel van varrva, a színkitöltés változó az egyes sorokban: a felső sornál piros, a lejjebb következő sor kék, a harmadik sor zöld, a legalsó sor szembefordítva ugyanolyan mint a legfelső, piros cakkal készült.

A főmotívum alatti első mintacsík mostvumsorában a kettes szűcsrózsasor domináns, amelyben a motívumok ugyanolyan nagyságúak, mint a főrózsák. A következő csík, azaz mintasor szélesebb hímzéssáv, melyben apróbb hármas szűcsrózsák csoportjai, váltakozó állásban vannak elhelyezve. Középen szűcslevélsor fut végig, melynek közepén két sor piros száröltés között fehér-sárga pettysor található. A mintasor szélein kitöltő részként apró gubórózsák, szűcsrózsák, csillagok, tulipánok vannak. A legalsó két sor igazi csillag közötti keskeny mintacsík galáris motívummal készült, azaz a gyöngypaszomántot utánzó hímzés.

A kötény a hímzésminta két oldalán bársonycsipkével szegett.

A darab több részletből összeállítva készült és utólagos kiegészítés is felfedezhető, így alakult ki a mai formája. A hímzés klott anyagra készült, amit kiegészítettek szatén anyaggal a derékrésznél, így itt a hímzés egy része felül már a toldott szatén anyagra került (e fölött a rész fölött, a derekánál utólagosan is toldott klott anyaggal, ami meg is erősítette). Fekete „galand” a megkötője – ez újabb kiegészítés, danúbia szalag.

A kötény alja Margit-dísz szalagba kötött fekete selyemrojttal van díszítve. A rojt alatt az anyag toldott (továbbá a toldás még jobb oldalt pótolva van kis részen), fekete klott anyagra egy sor igazi csillagos minta van hímezve a kötény legaljára (de ez a hímzés a jobboldali kicsi toldáson hiányzik).

Leltári szám: MM 2008.2.7.

Megnevezés: Női fejviselet – „csavarintós kendő”

Leírás: Zöld kázsmér azaz „purgament” kendőre varrt két hosszú és két gömb alakú sűrű gyapjúrojt ~ pompon. A kendő sapkaszerűen összevarrva, belül fehér vászonnal kibélelve. A pomponok fehér, piros, sárga, kék, rózsaszín „zefír” azaz műszálas, de gyapjú jellegű fonalból vannak készítve. Az eredeti női fejviselet, a „csavarintós kendő” felkötése a fejre külön figyelmet és tudást igényelt. Ezért a feltehetően viselet rekonstrukcióként megcsinált darab már egyszerűsített formában készült: sapkaszerűen a fejre lehetett húzni. (Tehát ez a darab már nem a hagyományosan felköthető kendőformából és a hozzátartozó dús rojtokból áll, hanem az egyszerűbb viselési mód miatt a végleges formájában összeállított fejviseleti darab.)

Leltári szám: MM 2008.2.8.

Megnevezés: Nagy asztali futó

Leírás: Fekete posztóanyagra hímzett kompozíció, melyen a nagy surcrózsás motívumok adják a központi mintaegységet: surcrózsa, liperózsa tulipán, lángnyelvű tulipán, szegfűszirmú rózsa, feles rózsa csillag közléppel. Az asztali futó mindkét végén ugyanaz a mintakompozíció található tengelyesen tükrözve. A széles hímzésminta közepén a kompozíció jellegzetessége a hullámvonal, melyet szoknyás tulipán-sor képez (tulajdonképpen erre a humllámvonalas vezérmotívumra helyezi rá a különböző surcrózsákat, nagyobb virágokat a tervező.)

A terítő két végén a lezáró keskenyebb motívumsor első egységében szembefordított igazi csillagsor között szélesebb kígyóhát azaz gyári paszománt dísz található. Ennek a kompozíciós egységnek a központi eleme kisebb változatos matyó virágokból álló futósor azaz csíkminta, melynek motívumai: feles rózsa csillag közléppel, szegfű szirmú rózsa, szoknyás tulipán, és kiegészítő hullók (szegfű, macskatalp, csillag, kistulipán, girlandsor - gyöngyvirágsor) cserfalevelek és kisebb levelek. Legalul egy sor igazi csillag zárja a motívumsort.

7. Személyes tárgyak (hímzőeszközök, fonaltartó állvány)

Leltári számok:

MM 2008.2.9. – fedeles kosár hímzőeszközök és hímzések tárolásához (1 db)

MM 2008.2.10. – fonaltartó állvány színes műselyem fonalakkal(1 db)

Fotók: fMM-2008.2.9-10

Leltári szám: MM 2008.2.9.

Megnevezés: Fedeles kosár

Leírás: Fűzfavesszőből font kosár. Alja téglalap alakú, két oldalsó oldala ötszög alakú tetejénél egy füllel. A kosár négy sarkában erősítésnek gömbölyű fa van befogva. A kosár tetejénél keresztben helyezkedik el a fül, középről két oldalra nyíló fedél van (2db). A kosár mindkét fedelén egy-egy kisebb fül található. A fedelek vesszővel vannak az oldalához erősítve. A kosár alján és tetején két sor, közepén egy sor sötétebb színű vessző van belefűzve díszítésként. A vessző fonása a kosár felső részén sötétebb színű vesszőből készült, mint a többi része.

Leltári szám: 2008.2.10.

Megnevezés: Fonaltartó állvány

Leírás: Egy négyszögletes farúd két végén egy-egy vastag körlap található. Az alsó körlap felső éle le van gömbölyítve. Legalul három kis láb található. A felső körlapból felülről kilenc darab vékony fapálca áll ki, ezekre akasztották a selyemfonalat. A felső körlap leemelhető a rúdról. A rúd végére esztergált dísz van ragasztva.

Miskolc, 2008. szeptember 15.

                                                                                      Viszóczky Ilona

                                                           néprajzos-muzeológus, a Matyó Múzeum igazgatója