Melléklet - szakmai beszámoló

NKA Múzeumi Szakmai Kollégium 2007. évi pályázata

2. témakör

Gyűjteménygyarapítás

Pályázati azonosító: 2309/534

 

A NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma 600.000.- Ft-os tárgyvásárlási támogatásából a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság mezőkövesdi Matyó Múzeuma részére sikerült megvásárolnunk a 2007-ben tervezett tárgyvásárlás jelentős részét, összesen 36 db tárgyat.
Ezzel a sikeres gyűjteménygyarapítással folytatni tudtuk az elmúlt öt évben az új állandó kiállítás előkészítése és megvalósítása során kialakított koncepciónkat: a viseletegyüttesek beszerzését, összetartozó öltözetek megvásárlását helyeztük előtérbe.
A meglévő anyagunk hiányosságainak pótlása mellett kiemelt szempontként tartjuk szem előtt a műtárgyvédelmi követelményeket, ezért a 2005-ben megnyitott új állandó kiállításhoz viseletrekonstrukcióval készíttetünk el egyes darabokat, elsősorban a gyermeköltözet darabjait. Ezzel nem csak olyan viseleteket tudunk megjeleníteni a kiállításban, amelyek eredeti textilekként már nem utolérhetőek, hanem állagvédelmi szempontból is fontos, hogy kiemelhetünk eredeti, romló állapotú tárgyakat, amiket helyettesíteni tudunk.
A látogatóbarát múzeum által nyújtott lehetőségek bővítésére szeretnénk a továbbiakban is néhány olyan öltözettel gyarapítani anyagunkat a most megvásárolt mezőkövesdi női öltözet mellet, amelyek lehetőséget adnak az érdeklődők számára a közvetlen megismerésre, s mivel nem műtárgyakként kezeljük ezeket, nem vitrinben láthatók csupán, hanem fel is ölthetők és emlékkép is készülhet a viseletekben esetleg, így sokkal élményszerűbbé tehetik a szakmai munkánk megismertetését. Jelenleg már a Matyó Múzeum új állandó kiállítása mellett korszerű színvonalon végezhetjük közönségkapcsolati munkánkat, múzeumpedagógiai tevékenységünket és kiállításaink bemutatását az alapvető múzeumi feladataink mellett, a háttérben folytatott szakmai tevékenység kiegészítéseként.
Az NKA támogatással megvalósult jelenlegi tárgyvásárlásunk révén az alább bemutatásra kerülő 12 egységbe csoportosítható tárgyegyütteseket szereztük meg (összesen 36 db tárgy).
A gyűjteményi anyagunkból eddig hiányzó textileket és viseleteket: szentistváni, tardi és mezőkövesdi eredeti öltözeti darabokat egyaránt vásárolhattunk. (1-6. tételben bemutatott öltözetek)
A mezőkövesdi viselet korai időszakának bemutatásához hiánypótlásként műtárgyrekonstrukcióval készíttettük el gyűjteményünk számára a mezőkövesdi női öltözet darabjait és a gyermekviselet hétköznapi darabjait. A tárgyak hiteles elkészítéséhez az archív fotók nyújtottak segítséget és a gyűjteményünkben meglévő, állagromlásuk miatt már kiállításban nem alkalmazható textilek, illetve időszakosan magánszemélyektől kölcsönzött eredeti darabokkal is dolgoztunk. Sikerült jó munkakapcsolatot kialakítanunk egy helyi, hitelesen dolgozó viseletvarró asszonnyal. (7-9. tételben bemutatott darabok)
Gyűjteményünk számára fontos a matyó viselet utóéletének és napjainkban megnyilvánuló változatának is megjelenítése, erre szolgál jó példaként egy most megvásárolt öltözet. Lehetőségünk volt egy teljes női viselet eredeti darabjainak megszerzésére az 1940-es évekből: ez táncruhának készített női öltözet, mely már viseletrekonstrukciónak tekinthető, hiszen színpadi fellépésre készült, azonban még eredeti alapanyagokból varrták meg. Ezt az öltözetet a múzeumi rendezvényeken is fel tudjuk használni munkánkhoz. (10. tételben bemutatott viselet)
A Matyó Múzeumban eddig csak matyó motívumokkal díszített katolikus eredetű egyházi textilekkel rendelkeztünk, ezért számunkra különlegesnek tekinthető az a református hitélethez tartozó darab, melyről most műtárgymásolatot készíttethettünk: a Gégényi Református Gyülekezet tulajdonában lévő, úrasztali terítőként használt matyó hímzéses terítő hímzése az 1930-as évek polgári ízlésének megfelelő kereskedelmi stílusban készült. (11. tétel)
A mezőkövesdi matyó hímzés erőteljes hatását láthatjuk a Szentistvánról megvásárolt matyó hímzéses abrosz esetében, sőt a 1940-es évek stafírungjából való madeirás párnák polgári jellegű mintaválasztásában is felfedezhető ez a hatás. (12. tétel)

 


 

A NKA Múzeumi Szakmai Kollégiuma 600.000.- Ft-os tárgyvásárlási támogatásával megvásárolt tárgyak a mezőkövesdi Matyó Múzeum számára:

 

1. Szentistváni fiatalasszony böjti ünnepi teljes öltözete, 1930-as évekből

(1 db női blúz – ráncoska, 1 db szoknya, 1 db kötény, 1 db fejkendő, 2 db alsószoknya)

Leltári számok: MM2007.3.1.; MM2007.3.2.; MM2007.3.3.; MM2007.3.4.; MM2007.3.5.; MM2007.3.6.;

Fotók: MM2007-3-1-f; MM2007-3-2-f; MM2007-3-3-f; MM2007-3-4-f; MM2007-3-5-f; MM2007-3-6-f; valamint MM-Szentistvan1f; MM-Szentistvan2f; MM-Szentistvan3f ;

Leltári szám: 2007.3.1.

Megnevezés:ráncoska” – női blúz

Leírás: Húsvéti böjtre használt ünnepi öltözet darabja, fiatal asszony viselete.

A ráncoska ujja dupla fordú, az ujj végein a nyakán, és a derékfodor alján fekete selyemcsipke díszítés van rávarrva azaz széles fekete csipkerátét díszíti a püspöklila vékony brokátselyem anyagból varrt felsőruházati darabot. A ráncoska elején és hátán félkör alakú fekete hímzett gépi tüllcsipke rátét, amely két oldalának szélén gyöngyös díszítő sor van. Alatta félkör alakban további széles fekete tüllcsipke fodor.

Az adventi böjti időszakban is használták, téli nagykendővel viselték.

 

Leltári szám: 2007.3.2.

Megnevezés: szoknya – „szedett szoknya

Leírás: Húsvéti böjtre használt ünnepi öltözet darabja, fiatal asszony viselete.

A hozzá tartozó ráncoska püspöklila színű vékony brokátselyem anyagából kézi pliszírozással, a szoknya teljes hosszában futó apró ráncok berakásával készült szoknya. Alján fekete kefeszőr (azaz sűrű, rövid kb. 0,5 cm széles selyemszálakból álló rojt) rávarrva, fölötte 2 sor fekete tüllcsipke. A szoknya elején, a kötény alatti részen egyszerű kék-fehér apró mintás olcsóbb karton anyaggal van helyettesítve a szoknya brokátselyem anyaga.

Az adventi böjti időszakban is használták.

 

Leltári szám: 2007.3.3.

Megnevezés: kötény – „szedett kötény

Leírás: Húsvéti böjtre használt ünnepi öltözet darabja, fiatal asszony viselete.

Fekete, vékony szatén kötény szélein és oldalán körbefutóan műselyem anyagú vékony csipkedíszítés, közvetlenül mellette fekete gépi hímzett tüllcsipke, ami békás mintás (azaz levél formájú mintázatú). A kötény alja fölött további 1 sor fekete tüllcsipke díszítés 6 cm-es távolságra.

Az adventi böjti időszakban is használták.

 

Leltári szám: 2007.3.4.

Megnevezés: fejkendő

Leírás: Húsvéti böjtre használt ünnepi öltözet darabja, fiatal asszony viselete.

Fekete brokátselyem gyári készítésű fejkendő, szélén körbe futó széles lila színű virágos-liliomos mintával.

Az adventi böjti időszakban is használták.

 

Leltári szám: 2007.3.5.

Megnevezés: szoknya – alsószoknya

Leírás: Fiatal asszony viselete, ünnepi öltözet darabja.

Fehér gyolcs anyagból derékban szedett alsószoknya, alján 18 cm széles fodorral, ami alul csak egyszerűen 1,5 cm-es felhajtással van felszegve.

 

Leltári szám: 2007.3.6.

Megnevezés: szoknya – alsószoknya

Leírás: Fiatal asszony viselete, ünnepi öltözet darabja.

Fehér gyolcs anyagból készített, derékban szedett alsószoknya, „vékony gyolcs alsó”, alján a 14 cm széles fodor is szedett (apró rakásokkal készített), alul a fodor alján rávarrott gépi madeira-szalaggal van felszegve.

Ez a madeirás alsószoknya rövidebb volt, ezt vették fel legalulra.

 

2. Szentistváni idős asszony öltözetének darabjai, 1940-es évekből

(1 db női blúz – hosszú ujjú litya, 1 db szoknya, 1 db barna vállkendő, 1 db téli fejkendő)

Leltári számok: MM2007.4.1.; MM2007.4.2.; MM2007.4.3.; MM2007.5.1.;

Fotók: MM2007-4-1-f; MM2007-4-2-f; MM2007-4-3-f; MM2007-5-1-f;

 

Leltári szám: 2007.4.1.

Megnevezés:ráncoska” – női blúz

Leírás: Idős asszony ünnepi viseleti darabja.

Fekete, mintás selyem alapanyagból varrt felsőruházat, nyakán saját anyagából szegett. Elején a mell alatt és a hátán 2 cm-es rakott fodor díszíti, fölötte vízszintesen 4-4 sor, pici „zámli” azaz ráhajtás, alatta függőlegesen az elején és hátán szintén pici „zámli” díszítés található. Ujján 1 sor fodor, amin fekete csipkedíszítést alkalmaztak valamint a derék fodron is.

 

Leltári szám: 2007.4.2.

Megnevezés: szoknya

Leírás: Idős asszony ünnepi viseleti darabja.

A hozzá tartozó ráncoskához hasonló fekete, mintás selyem alapanyagból (ennek mintája azonban eltérő) kézi pliszírozással, a szoknya teljes hosszában futó apró ráncok berakásával készült szoknya. Az eleje pótlással van kiegészítve: a köténnyel takart részen olcsóbb fekete karton anyagot (valamikori apró mintás fejkendőt) használtak fel betoldásként. A szoknya alján fekete kefeszőr (azaz sűrű, rövid kb. 0,5 cm széles selyemszálakból álló rojt) van rávarrva, 8 cm-rel fölötte 2 cm széles fekete szalag található.

A díszítés arra utal, hogy ünnepi viseletként használták, de a későbbiekben – a kopás miatt – hétköznapi, utcai viseletként hordták idősek. A szoknya hátulja kicsit fakult.

 

Leltári szám: 2007.4.3.

Megnevezés: fejkendő – téli fejkendő

Leírás: Idős asszony ünnepi viseleti darabja.

Fekete színű, szövött mintás gyapjú és műselyem alapanyagból készült téli fejkendő. Mind a négy oldalán körben sodrott, gyári készítésű rojt.

 

Leltári szám: 2007.5.1.

Megnevezés: vállkendő – téli kendő

Leírás:

 

3. Tardi ünnepi férfiviselet darabjai (1920-as évekből)

(1 db férfi vászon ing, 1 db hímzett férfi kötény – surc )

Leltári számok: MM2007.8.1.; MM2007.9.1.

Fotók: MM2007-8-1-f; MM2007-9-1-f;

 

Leltári szám: 2007.8.1.

Megnevezés: férfiing – férfi vászoning

Leírás: Házi kendervászonból szabott bevarrott ujjú, visszahajtós galléros, kézelős férfiing, kézi varrással összeállítva. Eleje és háta teljes bőségét két szél vászon és a hozzá jobb oldalon toldott keskenyebb rész adja, ezeket összehurkolással (vászonszélek összedolgozására alkalmazott öltéssel) varrták össze. A vállnál vállfolttal megerősítve, a hónaljak alatt pálha betoldásával. Elején gombolás (4 fehér gombbal), mellette kétoldalt az alapanyaggal megegyező minőségű kenderfonallal hímzett díszítés: tűzőöltés, subrika (szálhúzásos öltésfajta), lapos öltéses hímzéssor, 3 sorban zámedli azaz keskeny ráhajtás, majd megismételve a lapos öltéses hímzéssor. A gombolás hasítékát keskeny keresztpánt zárja, amely az itt lévő ráncolást rögzíti, ez a hasfolt szerény tűzőöltéses hímzéssel díszített. Vállfoltja és gallérja szintén apróbb tűzőöltéses díszítménnyel hímzett. Hosszú ujjú, a vállaknál és a kézelőknél beráncolva, a mandzsetta végén a gallérhoz hasonlóan apróbb tűzőöltéses díszítménnyel hímzett. Elején alul piros pamutfonalas apró keresztszemes hímzésű tuljadonjegy – monogramjelzés.

Képi hivatkozás: Hasonló vászoninget visel egy tardi férfi Kóris Kálmán 1905-ben üvegnegatívra készült archív felvételén (HOMF 1643). Vö.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete. Miskolc, 1997. 484 oldal 684. kép

 

Leltári szám: 2007.9.1.

Megnevezés: férfikötény – "surc"

Leírás: Fekete klott anyagból varrt surc, férfikötény. Alján műselyem fonallal hímzett díszítés: egy sor sötétkék és zöld színekkel hímzett mintasor, folyókás azaz hullámvonalas felépítésű kompozíció matyórózsák és levélsor váltakozó ismétlésével. Alatta egy keskeny gyöngysor díszítmény helyezkedik el, az alatt különlegesen csomózott, rövid hurkolt mintázattal díszített kötött rojt van fekete műselyem fonalból, maga a fekete rojt is rövid. A rojt alól kissé kilátszik a cakkozott alj: a hullámvonalasan ívelt szegély cakkos huroköltéssel azaz slingeléssel készült a főmotívum hímzéséhez használt sötétkék műselyem hímzőfonallal, ezt a rojt alatti részt további apró kiegészítő motívumok is díszítik szintén kék-zöld színnel. A kötény derekának két sarkában egy-egy matyó rózsa kék-zöld színekkel hímezve. Megkötője piros színű galant (a mai danubia szalaghoz hasonló pamutszalag), végén fekete színű műselyem fonalból készített keskeny, rövid kézi kötésű rojt.

A kötényt az eladó anyósa hímezte vőlegényének – későbbi férjének –, még jegyességük idején jegykötőnek (az esküvőjüket 1930-ban tartották meg, ekkor a menyasszony 18 éves volt, a vőlegény pedig 17 éves).

Képi hivatkozás: Hasonló hímzésmotívummal díszített surcot visel egy tardi férfi Kóris Kálmán 1905-ben üvegnegatívra készült archív felvételén (HOMF 1643). Vö.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete. Miskolc, 1997. 484 oldal 684. kép

 

4. Tardi fiatalasszony ünnepi viseletéhez kiegészítő darab (1940-es évekből)

(1 db karton szoknya) Leltári szám: MM2007.10.1.

Fotó: MM2007-10-1-f;

 

Leltári szám: 2007.10.1.

Megnevezés: szoknya

Leírás: Piros apró virágmintás karton anyagból kézi pliszírozással, a szoknya teljes hosszában futó apró ráncok berakásával készült szoknya. Alja sárga szőrrel azaz gyapjú szalaggal felszegve. Aljától felfelé vékony egymás fölötti szalagsorokkal díszítve: fehér, világoskék, sárga – kis darabon narancssárga kiegészítéssel –, zöld színűekkel, de a zöld és a narancssárga kis részen hiányzik (az elején, a kötény alá eső részen, ahol ez nem látszik). Kissé följebb a szalagdíszítéses sorok ugyanazokkal a színekkel ismétlődnek. A szoknya elején, a kötény alatti részen egyszerű kockás mintájú flanel jellegű anyaggal van helyettesítve a szoknya anyaga.

Az ilyen típusú karton szoknyát fiatalasszonyok hordták ünnep délutánján. A lányok vasárnap délután vették fel, amikor karuni mentek, a faluban a barátnőkkel sétáltak.

 

5. Tardi fiatalasszony ünnepi viseletéhez kiegészítő darab (1930-as évekből)

(1 db mellény – selyem daku,1 db rövid ujjú női ingváll, 1 db szőttes női kötény)

Leltári számok: MM2007.11.1.; MM2007.11.2.; MM2007.11.3.

Fotók: MM2007-11-1-f; MM2007-11-2-f; MM2007-11-3-f; valamint MM-Tard1; MM-Tard2; MM-Tard3;

Leltári szám: 2007.11.1.

Megnevezés: női mellény – selyemdaku

Leírás: Türkizkék színű brokátselyem anyagból varrott egyenes hátú, egyszerű szabású női mellény kereken kivágott nyakkal. Csak az oldalvarrásnál karcsúsított, a nyaka közeléig felgombolódik (5 db gombbal, legfelül patenttal záródik). Derékban körül fodorral díszített, aminek az alján parasztrózsaszín színű műselyem alapanyagú vékony csipkedíszítés van. A két karöltője narancssárga színű szőrrel azaz gyapjú szalaggal van beszegve, amit mindkét oldalon rövid szakaszon parasztrózsaszín színű szőr egészít ki. A mellény elejére és hátára fő díszítményként a vállak közepétől V alakban elhelyezett parasztrózsaszín színű rojtot varrtak, amit a háton rózsaszín flitterekkel is kiemeltek. Az elején a gombolás mellé mindkét oldalon keskeny parasztrózsaszín díszítő szalagot valamint ragyogó díszt (változó szélességű gyári készítésű díszítő szalag arany-, ezüstszínű fémszálból, paszomántból kialakítva különböző mintázattal, sokszor flitterekkel, gyöngyökkel is kiegészítve) helyeztek. A derekánál a szabott fodor hangsúlyozására körbe szintén ragyogót varrtak és a háton a karöltővel párhuzamosan, valamint a hátközépről derékig lefutó ívelt vonalban. A mellényt piros alapon fehér mintás karton anyaggal alá bélelték.

Fiatalasszony ünnepi viseletének darabja volt, vállkendőt nem viseltek hozzá.

 

Leltári szám: 2007.11.2.

Megnevezés: ingváll – rövid ujjú női ing

Leírás: Mellé varrott ujjú női ing házi szövésű kendervászonból. Teljes bőségét az oldalt összevarrt két vászonszél adja, amit összehurkolással (vászonszélek összedolgozására alkalmazott öltéssel) készítettek el. Az ing nyaka sűrűn ráncolt, hónaljakban bevarrott pálha. A rövid ujjak ráncolását a felsőkaron kézelő fogja össze (1-1 gombbal záródik), amely keresztszemes hímzéssel díszített: pamutfonalas hímzés domináns piros színnel, ami virág formát mintáz,ehhez több kiegészítő színt is alkalmaztak, de csak csekély mértékben (kék, narancssárga, zöld, rózsaszín).

Alsóruházati darab: általában mellénnyel, azaz dakuval együtt viselték szoknyához. Fiatalasszony ünnepi viseletének része.

 

Leltári szám: 2007.11.3.

Megnevezés:

kötény – szőttes női kötény

Leírás: Pamutos vászonból készített, téglalap alakú kötény, nemzeti színű megkötővel. Kétoldalas kötő, azaz a szőttes minta a kötény két függőleges oldalán fut végig (a mintázat tükröződik a jobb- és a baloldalon: egy szélesebb díszes mintacsíkból, és egy egészen keskeny egyszerű csíkból áll). Fő motívumai: csillagos és madaras minták. A szőttesmintázat domináns piros színnel készült, amihez több kiegészítő színt is alkalmaztak, de csak csekély mértékben (kék, lila gyapjú, azaz belina fonalas és narancssárga, zöld, kék pamutfonalas kiegészítések). Két oldalsó széle rojtos: dupla rojttal készült (azaz az anyag saját rojtját megdúsították egy hozzávarrt ugyanolyan széles kirojtozott vászoncsíkkal). A kötény derekát felül 13 cm-es toldással alakították ki ugyanolyan mintázatú vászonból.

A női ünnepi viselet darabja volt a szőttes kötő: vasárnap délutáni sétához, litániára, lakodalomba, tánchoz, játékhoz vették fel, már kislányok is viselték.

 

Képi hivatkozás: Hasonló jellegű, szőttesmotívummal díszített kötényt visel egy tardi asszony Saád Andor 1936-ban készült archív felvételén (HOMF 1569). Vö.: Borsod-Abaúj-Zemplén megye népművészete. Miskolc, 1997. 407 oldal 617. kép

 

6. Mezőkövesdi fiatalasszony ünnepi viselete (1940-es évek)

(1 db női fejviselet – sátoroskendő, 1 db fehér purgament (kázsmér) szoknya, 1 db hosszú ujj litya)

Leltári számok: MM2007.1.1.; MM2007.1.2.; MM2007.1.3.

Fotók: MM2007-1-1-fe; MM2007-1-1-fh; MM2007-1-2-fe; MM2007-1-2-fh; MM2007-1-3-fa; MM2007-1-3-fb;

Leltári szám: 2007.1.1.

Megnevezés: szoknya

Leírás: Fehér purgament azaz fehér alapon piros nagyrózsás-virágos mintájú kázsmér anyagból készült szedett azaz pliszírozott (apró ráncokra rakott) szoknya. A szedett rész deréktól fodorig 55 cm-es, a szedés alján első pántlikával azaz széles (9 cm-es) fekete alapon piros nagyrózsás jacquard szalaggal díszített, melynek két szélére fekete bársonycsipke (azaz színes petty-sorral díszített, felső szélén háromszög alakúan cakkosra nyírott bársony díszítőszalag) kiegészítő elemet varrtak. A fodor alján 10 soros szőr azaz gyapjú szalagból rávarrott csíkos felszegés van, melynek utolsó 10. sora fekete színű bársony szalag. A nemzeti színeket is megtaláljuk a csíkozásban helyi szokás szerint, de itt megfordított sorrendben: alulról kezdődően a zöld, majd felette fehér, legfelül a piros szín elhelyezésével. (Feltehetően az eredeti szalagokat valamilyen későbbi átalakítás után – szoknya hosszának megrövidítése vagy a bőségének csökkentése miatt esetlegesen – újra felvarrták a viseleti darabra, de ekkor az eredetileg is alkalmazott nemzeti színek sorrendjét megfordították. Alulról kezdték mindig a szoknyát felaljazni, ezért alulról kezdve a piros-fehér-zöld sorrendet varrták a színes szalagok közé eredetileg.) A szoknya elején a köténnyel takart részen olcsóbb karton anyagot használtak fel betoldásként. A szoknya alján az egész fodrot a visszáján kartonnal alábélelték egészen a szedésig, így jobb lett az anyag esése.

 

Leltári szám: 2007.1.2.

Megnevezés:litya” – női blúz: „hosszú ujjú litya”, „testálló

Leírás: : Fehér purgament azaz fehér alapon piros apró virágos mintájú kázsmér alapanyag jellegének megfelelő műszálas, zsorzsett jellegű textilből készült ruhadarab, női blúz: hosszú ujjú litya, testálló. Elől gombos, hosszú ujja kézelőjén széles fekete bársony, amely fölött keskeny fekete alapon piros virágmintás pántlika van. Derekán 2 sor fekete pántlika: az alsó szélesebb piros nagyrózsás mintával, felette keskenyebb piros-fehér virágmintás pántlika díszíti. A derékban szabott blúz alja a fodor fekete bársonnyal volt szegve és fekete széles selyemcsipke (azaz műselyem alapanyagú gyári csipke) díszítette. Nyaka fekete bársonnyal szegve.

A darab elkészítéséről pontos adatokat nem ismerünk: az eladó a mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egykori munkatársaként későbbiekben vette meg ezt a darabot a szövetkezettől, mint régi dolgozójuk, miután rokkantnyugdíjba kényszerült betegsége miatt. A felhasznált alapanyagok, kiegészítő szalagok, a varrás minősége arra utal, hogy az 1960-as években eredeti viseleti darab alapján az 1940-es évek divatjának megfelelően készült el, napjaink alapanyagaival helyettesítve az eredeti textileket és kiegészítőket.

A darabot egészen 2006-ig viselte tulajdonosa hagyományőrző programokon, népművészeti bemutatókon a hozzá illő eredeti szoknyával (MM 2007.1.1.) és a kiegészítésként viselt fejviselettel, a sátoroskendővel (MM 2007.1.3.).

 

Leltári szám: 2007.1.3.

Megnevezés:sátoros kendő” – női fejviselet

Leírás: Libaszín purgament azaz zöld alapon piros nagyrózsás-virágos mintájú kázsmér anyagból készült női fejviselet. Hólyagpapírra (régen használatban volt vastagabb és merev tartású zsírpapír) rögzített azaz feltört fejkendő széles rojttal díszítve. Az előre elkészített papírvázat az arc körüli részre kialakított dróthuzalból kialakított vázra, keretre tették s végül erre rögzítették a sajátos formára kialakított kendőt. A papírra tört kendő szélein, oldalt körben és elől az áll alatti részen hosszúra hagyott tarka, különböző színű műselyem-fonalból csinált, különlegesen csomózott, hurkolt mintázatú széles díszítésű kötött rojt van. A kendőn további díszítmény van: széles fehér pántlika azaz fehér alapon piros nagyrózsás jacquard szalag, második pántlika, melynek két szélére fekete bársonycsipke (azaz színes petty-sorral díszített, felső szélén háromszög alakúan cakkosra nyírott bársony díszítőszalag) kiegészítő elemet varrtak. Az áll alatt sárga színű keskeny szalagból kötött kis csokor van rögzítve.

A sátoros kendőt a fiatal asszonyok viselték ünnepi alkalmakon és utcai viselethez tartozó fejviseletként is. Elkészítését specialista végezete, az egyik ismert és híres fejviseletkészítő volt Pólik Erzsa. Ő törte a legjobb formájú sátoros kendőket. Egészen a legutóbbi évekig dolgozott.

 

7. Kiegészítő darabok fiatalasszony ünnepi viseletéhez, 1930-as évek (rekonstrukció):

1 db női blúz – hosszú ujjú bársonybetétes litya, 2 db alsószoknya (szedett fodorral);

(A hozzá illő purgament – kázsmér szoknya a múzeumi gyűjteményben megtalálható.)

Leltári számok: MM2007.12.1; MM2007.13.1.; MM2007.13.2.

Fotók: MM2007-12-1-fe; MM2007-12-1-fh; MM2007-13-1-f

Leltári szám: 2007.12.1.

Megnevezés: litya – hosszú ujjú litya, "testálló" (viseletrekonstrukció)

Leírás: Zöld purgament azaz zöld alapon piros apró virágos mintájú kázsmér alapanyagból készült ruhadarab, női blúz, a felsőruházat része: hosszú ujjú litya, testálló. Elől végig nyitott, gombos, nyakán és derekán fekete bársonybetét, melyek széleit alatta és fölötte bársonycsipke díszíti. Derékban a bársonybetét fölött, széles virágmintás kissé kopott eredeti fekete pántlika első pántlika, fölötte szintén bársonycsipke díszítéssel a szélén. A derékban szabott blúz alján a fodor fekete bársonnyal van szegve, a fodron még fekete műselyem alapanyagú vékony gyári csipke díszítés van. Hosszú ujja kézelőjén széles fekete bársony szegés 10cm hosszan. A litya karton anyaggal van alábélelve.

Eredetileg a bársonybetétes lityákat az 1930-as évek második felében, az 1940-es évek elején hordták a női viselet része volt, az ünnepi ruházathoz tartozott.

A darab műtárgymásolatként készült el egy eredeti ilyen jellegű viseleti darab és archív fotók alapján.

 

Leltári szám: 2007.13.1-2.

Megnevezés: alsószoknya – gyolcs "fodros" (viseletrekonstrukció) 2 db azonos méretű darab

Leírás: Fehér gyolcsból készült, derékban szedett alsószoknya. Elől félig nyitott, az öltözködés megkönnyítéséhez. Alján rövid, szedett fodor (a fodor hossza 20 cm). A női viselet, azon belül az alsóruházat része volt.

Eredetileg ezeket a fodrosokat az 1930-as években viselt szoknyákhoz hordták, mivel azok már magasabb fodrúak voltan, nem voltak végig szedettek, így eltérő ráncolással kellett elkészíteni ezekhez már az alsószoknyát.

A darabok műtárgymásolatként készültek el eredeti ilyen jellegű viseleti darab alapján azonos méretben.

 

8. Kisfiú hétköznapi öltözete, 1940-es évek (rekonstrukció)

(1 db hímzés nélküli, zámlis ing, 1 db gyolcsgatya)

Leltári számok: MM2007.14.1.; MM2007.15.1.

Fotók: MM2007-14-1-f; MM2007-15-1-f;

 

Leltári szám: 2007.14.1.

Megnevezés: gyermek ing – „zámlis” ing (viseletrekonstrukció)

Leírás: Mellévarrott ujjú, ingnyakú, szerény díszítéssel pamutvászon anyagból készült gyermek ing. A hátán a gallér alatt kissé húzott, eleje nyitott, patenttal záródó, melynek két oldalán 3-szor dupla soros zámli, azaz keskeny ráhajtások. Az elején a gombolás alatt képzett hajtásokat a haspánt fogja le. A vállán erősítésként vállfolt, hónaljban bevarrás bővíti, azaz pálha található.

Az 1940-as években viselt gyermekruházat jellegzetes darabja volt, a hímzés nélküli inget a kisfiúk hétköznap hordták. Ez a darab műtárgymásolatként készült el, eredeti ilyen jellegű viseleti darab alapján azonos méretben.

 

Leltári szám: 2007.15.1.

Megnevezés: gatya – gyermek gatya (viseletrekonstrukció)

Leírás: Fehér vászon anyagból készült, derekán korcba húzott gatya. A szára alja rojtos.

Az 1940-as években viselt gyermekruházat jellegzetes darabja volt, a kisgatyát a kisfiúk hétköznap hordták. Ez a darab műtárgymásolatként készült el, eredeti ilyen jellegű viseleti darab alapján azonos méretben.

 

9. Kislány hétköznapi öltözete, 1940-es évek (rekonstrukció):

1 db zubbony,  Leltári szám: MM2007.16.1.

Fotó: MM2007-16-1-f;

 

Leltári szám: 2007.16.1.

Megnevezés: gyermek ruha, „zubbony” – kislány szoknyája (viseletrekonstrukció)

Leírás: Piros alapon virágmintás karton anyagból azaz pipi kartonból készült lányka szoknya, zubbony. Derekán húzott, alján fodor (ennek hossza 27 cm). A fodor felett keskeny fekete színű piros virágos pántlika, felette egy sor fehér rece.  azaz farkasfog díszítés. A fodor alja egy sor narancssárga szőrrel azaz gyapjú szalaggal van felszegve, mely felett keskeny fehér cérnacsipke, ami felett ismét egy sor fehér farkasfog van rávarrva.

Az 1940-as években viselt gyermekruházat jellegzetes darabja volt, zubbonyt a kislányok kis lityával hétköznap hordták. Ez a darab műtárgymásolatként készült el, eredeti ilyen jellegű viseleti darab alapján azonos méretben.

 

10. Fiatalasszony ünnepi ruházata – 1 öltözet (1940-es évek)

(1 db piros purgament – kázsmér szoknya, 1 db női blúz – rövid ujjú litya, 1 db fodros alsószoknya)

Viseletrekonstrukció. Eredeti alapanyagokból elkészítve, korábban táncruhaként volt használatban.

Azonosítási számok: MM48-1/2007.; MM48-2/2007.; MM48-3/2007.

Fotók: MM48-1-2007-f; MM48-2-2007-fe; MM48-2-2007-fh; MM48-3-2007-f;

 

Azonosítási szám: 48-1/2007.

Megnevezés: szoknya

Leírás: Eredeti alapanyagokból az 1940-es évek második felében elkészített darab, korábban táncruhaként volt használatban. Piros purgament azaz piros alapon nagyrózsás-virágos mintájú kázsmér anyagból készült szedett azaz pliszírozott (apró ráncokra rakott) szoknya. A szedés alján széles fehér alapon piros nagyrózsás jacquard szalaggal díszített. A fodor (fodor hossza: 31 cm) alján 9 soros szőr azaz eredetileg gyapjú szalagból rávarrott csíkos felszegés van, amit itt műselyem szalaggal helyettesítettek azaz selyemszőrrel, melynek utolsó 9. sora fekete színű bársony szalag. A nemzeti színeket is megtaláljuk a csíkozásban helyi szokás szerint, de itt megfordított sorrendben: alulról kezdődően a zöld, majd felette fehér, legfelül a piros szín elhelyezésével (az eredetileg is alkalmazott nemzeti színek sorrendjét megfordították, mivel régen alulról kezdték mindig a szoknyát felaljazni, ezért alulról kezdve a piros-fehér-zöld sorrendet varrták a színes szalagok közé). A szoknya elején a köténnyel takart részen olcsóbb piros karton anyagot használtak fel betoldásként.

 

Azonosítási szám: 48-2/2007.

Megnevezés:litya” – női blúz: „rövid  ujjú litya”, „fellökő

Leírás: Piros purgament azaz piros alapon rózsás-virágos mintájú eredeti kázsmér alapanyagból készült ruhadarab, női blúz: rövid ujjú litya, fellökős litya. Elől derekán egy sor széles fehér pántlika piros nagyrózsás mintával, fölötte egy sor bársonycsipke díszíti. (A jacquard szalaggal újabb jellegű anyag.) A derékban szabott blúz alja a fodor fekete bársonnyal szegett és fekete széles selyemcsipke (azaz műselyem alapanyagú gyári csipke) díszíti, ugyanilyen csipke van a rövid ujja végén is. Nyaka fekete bársonnyal szegve.

Eredeti alapanyagokból az 1940-es évek második felében elkészített darab, korábban táncruhaként volt használatban.

 

Azonosítási szám: 48-3/2007.

Megnevezés: szoknya – alsószoknya „fodros

Leírás: Fehér gyolcsból készült, derékban húzott alsószoknya. Alján szedett fodor (a fodor hossza 25 cm). A női viselet, azon belül az alsóruházat része volt.

Eredeti alapanyagokból az 1940-es évek második felében elkészített darab, korábban táncruhaként volt használatban.

 

11. Kereskedelmi stílusú matyó hímzéssel készült terítő – úrasztali terítő (1 db),

1930-as évek (műtárgymásolat) Leltári szám: MM2007.2.1.

Fotó: MM2007-2-1-f;

Leltári szám: 2007.2.1.

Megnevezés: úrasztali terítő – kereskedelmi stílusú matyó hímzéssel díszített terítő, műtárgymásolat

Leírás: Kereskedelmi stílusú matyó hímzéssel díszített négyzet alakú terítő. A bézs színű napszövet anyagon elkészített hímzésminta jelentős részét bézs tónusú hímzés tölti ki. A műselyem fonallal hímzett terítő kompozíciójának hangsúlyos része a középen csúcsára állított kisebb négyzetben változatos, színes (rózsaszín, lila, püspöklila, világoskék, sárga, narancssárga, piros, bordó, zöld stb.) apró matyórózsákkal díszített felület, melyet kiegészít a terítő szélén a nagyobb bézs színű matyórózsa motívumokból álló szegélyezés mellett körbe futó, kisebb virágokból álló színes rózsasor. A terítő négy oldalán körben 3 kötéssorral készített rojtozás szintén bézs színű műselyem fonalból.

A darab műtárgymásolatként készült el az eredeti textilről, a Tiszántúli Református Egyházkerület Gégényi Református Egyházközség tulajdonában lévő 1930-as évekből származó matyó hímzéssel készült úrasztali terítőjéről. Az úrasztali terítőként használt matyó hímzéses terítőről, az adományozás körülményeiről nincs adatunk, így jelenleg nem ismert az sem, hogy a hímzés kifejezetten egyházi célra készült volna. A darab az 1930-as évek polgári ízlésének megfelelő kereskedelmi stílusban készült. Napjainkig is használatban van. A gégényi presbitérium 2006-ban készíttetett másolatot az eredeti darabról, ekkor kerültek a múzeummal kapcsolatba. Hozzájárulásukkal készülhetett el a másolat második példánya a Matyó Múzeum számára az NKA Múzeumi Szakmai Kollégium 2007. évi pályázati támogatása alapján.

Az eredeti minta átrajzolását elkészítette: Kertész Istvánné Tóth Erzsébet – a Népművészet Mestere, népi iparművész

 

12. Matyóhímzéses abrosz (1 db), madeirás párna (6 db),1940-es évek stafírungjából Szentistvánról

Leltári számok: MM2007.6.1.; MM2007.7.1-6.

Fotók: MM2007-6-1-f; MM2007-7-1-f;

 

Leltári szám: 2007.6.1.

Megnevezés: abrosz – matyó hímzéses abrosz

Leírás: Fehér pamutos damaszt alapanyagon színes pamutfonalas kereskedelmi matyó stílusú hímzéssel készített asztalterítő. Az abrosz sarkaiban kosaras rózsás (azaz stilizált virágkosaras mintázata matyórózsás virágágakkal és masnival) minta, közte hulló (azaz kisebb magában álló virágminta) és középen kör alakban elhelyezett szimmetrikus mintasor leveles matyórózsa és petty-soros karmantyús (azaz csigavonalas) díszítéssel. Az abroszon körben 4 soros fehér színű kézi csomózású pamutrojt. Az eladó számára édesanyja készítette.

 

Leltári szám: 2007.7.1-6.

Megnevezés: párnahuzat – kézi hímzésű madeirás párnahuzat (6 db azonos méretben és díszítéssel)

Leírás: Nagyon jó minőségű pamutvászon, gyolcs anyagból készült 6 db azonos méretű párnahuzat, kézi hímzésű madeirahímzéssel díszítve. A párnahuzat K. A. (az eladó lánykori nevének kezdőbetűi) monogrammal ellátott, az angol szélen, 3 oldalon hullámosan lyukhímzés, slingelés és levél díszítés található (a hímzett madeirás angol szél teljes hosszúsága 45 cm). Az eladó részére édesanyja készítette. Ünnepi ágyneműnek használták.